A bemutatkozás után még nem mondtam el nektek miért neveztem el Cézi-nek – azaz Cézár – a kiscicát. Mivel teljesen egyedül találtunk, nem tudjuk hogyan került pont a kertünk végébe. Sok “urban legend” (városi legenda) született aznap arról, hogy miért pont Ő van egyedül, ezeket mostnem részletezném, viszont, mint bátor túlélő és igazán élni akaró erős cica megérdemli ezt a nevet.
Sajnos az anyjával már nem tartja a kapcsolatot, pedig ez tényleg nem rajta múlna, hiszen olyan keservesen tud üvölteni a nap 12 órájában (a másik 12-ben alszik és eszik), hogy ha meglenne az anyja 10 km-es körzetből meghallaná az éjszakában. Mindenhol csak szopizna, az anyacicit keresi mindhiába, csak mi maradtunk neki hogy ezt az űrt betöltsük:
A CÉZÁR videókat Levi alakította át a Youtube-ra (nem munkaidőben!)
Nem is tudom hol kezdjem… miután megérkezett Frici II a családba – mivel a lányom már nagy macskahiányban szenvedett – megbékéltünk, mondván egy macska egy családban bőven elég. Meg is lett mondva a gyereknek hogy eszébe se jusson több cicát idehozni.
Pont egy hete volt nálunk Frici II a kedves kiscicánk, már meg is szokta az új környezetét, amikor a kert végéből egy vasárnap éktelen macskanyávogást hallottunk. Hátramentünk és meg is találtuk, az akkor még névtelen cicát, megállapítottuk hogy bizonyára éhes és az anyját hívja. Ugyanaznap még láttunk is egy lógóhasú macskát, biztosak voltunk benne hogy ez az anyamacska. Miután Vivien átcsempészte a cicát hozzánk, le is teremtettem, hogy azonnal vigye vissza, mert keresni fogja az anyja.
Azonban másnap is hallotuk az eszeveszett jajveszékelést, igy gondoltuk, hogy megetetjük a kiscicát. Mivel semmiféle erre alkalmas eszközzel nem rendelkeztünk az esélytelenek nyugalmával próbálkoztam, hogy valahogy belediktáljak egy kis tejet piciny gyomrába. Előkerült a strandlabda amit szétvágtam, hogy a fujókáján keresztül tudjon tejet inni, de ez nem igazán jött be. Természetesen tányérból nem evett, egyszerűen üvöltve átgyalogolt a tál tejen, kis mancsaival széjjelhordva azt a lakásban. Végül egy műanyag injekciós tubussal sikerült enni adni neki.
Másnap reggel irány a bababolt, cumisüveg bevásásrol, hazafutás és etetés vizezett langyos tejjel. Ezek után hogy már evett is kissé megnyugodtunk, azonban olyan szinten üvölt ha nem szophat, hogy egyenlőre nem tudjuk a lakásban tartani, csináltunk neki egy jó kis alvó odút a kert végében amit berendeztünk plüss állatokkal. Na gondoltam ez igy nem lesz jó, ennél többet kell nyújtanunk neki, igy az állatbolt következett ahol rendes cicacumisüveget és macskatápszert vettem neki. Mondanom sem kell hogy a tápszert úúúútálja, még akkor sem eszik belőle magától ha éhenveszik, és a cica cumi sem vált be nála.
Visszatértünk hát a babacumisüveghez, vettem jól tápláló biotejet amit felvizezünk neki, de ezért belecsempészek egy kevés tápszert is a vitaminok és más fontos anyagok miatt. Az eredmény pedig itt látható:
Apai ágon – természetesen, hát hogyan máshogy ha egyezik a vezetéknevünk – hires festőművész volt egykoron családunkban. Stefán Henrik atyai nagyapám testvére volt, egykoron a pécsi művészkör tagja aki a Bauhaus festészet híve volt a század első évtizedeiben.
A budapesti Képzőművészeti Főiskola rajztanári oklevelének megszerzése után, 1921 áprilisában Molnár Farkassal és Johan Hugóval Olaszországba utazott tanulmányútra, majd együtt jelentkeztek a Bauhausba. 1922-ben részt vett a Weimarban működő holland konstruktivista, Theo van Doesburg De Stijl-kurzusain, illetve a Bauhaus kőszobrász-műhelyében dolgozott. 1922-ben hazatért Magyarországra, Törökbálinton telepedett le. 1925 és 1928 között újra a Bauhausban tanult. 1929 után visszatért Pécsre, nevét ekkor Stefánról Szellére magyarosította. 1945 után családjával Németországba költözött.
Hát nem mondom hogy ez az én zeném még közelről sem, de mit tegyek ha az egész család imádja és elnyomják az AC/DC, CountryRock vérvonalat….tulajdonképpen többször megnézve még kedvelném is ha 30 évvel fiatalabb lennék. De a lányomért és az asszonyért mindent, álljon hát itt nektek Fluor és a Mizu:
Nem titok, hogy imádom a jó country zenét. De mi az ami számomra jó???? A vidám, pörgős Country Rock amiből viszont nem sokat találni, hogyúgymondjam vadászni kell, igazi csemegének számít. Hogy megkíméljelek a fáradságos keresgetéstől álljanak itt a mai USA Country Rock kedvenc előadóim, egy-egy számmal:
