Volt 1 azaz egy szépnek ígérkező szombati nap amire már jó előre rákészültünk. Úgy látszik 2016-ban az április vége még mindig nem az igazi motoros szezon kezdete, hiszen a napközbeni 20 fok mellett a reggeli fagyok is igen divatosak. Ráadásul a felhőtlen napsütésből is egykettőre pompás kis eső támadhat amire nem számítunk.
Útitervünk Törökbálintról indulva Bokod, az úszófalu (haha…) megtekintése, majd Bakonykúti a fafaragások faluja. Aznap korán ültem motorra, mivel még tervezett 10 órás indulás előtt elvittük a gyereket Tárnokról Bicskére, aztán Vértesbogláron felvettük Moncsi VLX400-as motorját, így érkeztünk meg kisebb hanggal a Törökbálinti startpontra.
Viki és Péter várt minket, némi kávé elfogyasztása után elindultunk a 100-as úton Bicske irányába. Felcsút – Vértesboglár – Csákvár – Oroszlány volt az első szakasz. Oroszlányba érkezve rövid úton lecsapattunk Bokod irányába, illetve ez nem is igaz, mert habár az úszófalu fogalma Bokodhoz van kötve, mégis Oroszlányból is le lehet gurulni a tópartra. Persze emberfia legyen aki megtalálja az odavezető utat, de hála Viktória áldozatos kutató munkájának, ez végül is sikerült majdnem elsőre…. ja hát elsőre megérkeztünk a vasútállomáshoz, de legalább ott pihentünk egyet és meg is fordultunk, mivel elfogyott az út alattunk.
Aztán egyszer csak megérkeztünk a tópartra. A látvány érdekes és egyszerre jópofa is, ahogy a régi szocreál üdülőházak ott állnak a 20-25 méteres stégek végére építve. Sajnos a helyszín nem igazán van kiépítve a látogatóknak, ahol mi lementünk és szétnéztünk, igazi parkolók sem voltak, nemhogy némi vendéglátó alkalmatosság. Látszott hogy ez még a víkendúszóház tulajdonosok csendes magánterülete és nem holmi cirkuszi látványosság.
Innen Bokod – Pusztavám útvonalon Mór felé vettük az irányt, ahol egy remek helyen meg is ebédeltünk. Az Ezerjó éttermet mindenkinek szívből ajánlom, nagyon jó a konyha, becsületes adagok és átlagos árak vannak. Kellemesen parkolhatunk előtte motorokkal, kedves kiszolgálás fogad minket.
Az ebéd után indultunk tovább Bakonykútira ami egy zsákfalu és Fehérvárcsurgón keresztül jutunk oda. Csodálatos bakonyi környezetben motorozhatunk és egy gyönyörűséges kis gyöngyszem faluba érkezünk. Igazi csend és nyugalom szigete, melyet némiképp megtörtünk a megérkezésünkkel, de illedelmesen leparkoltunk a falu központjába, ahonnan gyalog jártuk körbe a nevezetes fa szobrokat. Szinte minden lakóház makulátlan, sok kert kapuja nyitva, ahova benézve szintén ámulhatunk a gondos gazdák keze munkáján.
Itt még javában sütött a nap, mikor megbeszéltük, hogy hazafelé Lovasberényben fagyizunk egyet. Székesfehérváron át választottuk a 811-es utat, ahova megérkezve el is kezdett szemerkélni az eső, majd foltokban erősödött, szerencsénkre a nagy zuhékból kimaradtunk, amit az országúton lévő hatalmas tócsafoltok, és időnként az út szélén a buszmegállóban menedéket kereső motorostársaink jeleztek.
A fagyi után már hazafelé indultunk a Vereb – Pázmánd – Kápolnásnyék útvonalon, amiről tudni kell hogy a 7-es út előtti szakaszt kivéve remek minőségű aszfaltot biztosít, amire szükség is volt az esős időjárás miatt. Végül a 7-es (70-es ki hogy szereti) útra térve már Tárnok volt számunkra a végcél. Nagyjából 6 órát motoroztunk, nézelődtünk és 210 km távolságot tettünk meg.
Mindenkinek ajánlom az útvonalat amit Viktóriánknak köszönhetünk.
Moncsi & Zoli