A fémépítő gyermekkorom fantasztikus játéka volt. Hála istennek szüleim vettek nekem illetve apukám sűrűn járt az NDK-ba és időnként onnan is hozott mint ahogyan a Lego másolat PEBE-t is. Aztán persze itthon is lehetett kapni a játékboltokban, igy lett egyre nagyobb a készletem. Mindent is megépítettem belőle, először persze a mellékelt leírás alapján gyakoroltam, aztán elszabadult a fantáziám, saját daruk, egy Lamborghini Countach modell, motorkerékpárok és minden ami eszembe jutott, sőt emlékszem egyszer egy stroboszkóp lámpát is összehoztam belőlé, meg persze a Csepel kemping kerékpáromra rádió és térképtartót. Biztos vagyok benne hogy ennek a játéknak köszönhetem a hivatásom, hiszen műszaki pályára kerültem és azóta is gépek szét- és összeszerelésével foglalkozom.
És most ismerkedjünk meg Construction fém építőkészletekkel
Kezdetben Konstruktion néven futott Kelet-Németország fémépítőkészlete, és ezek voltak az egyetlenek, amelyek gyártása a német újraegyesítés után is folytatódtak . A fémépítő készletek 10 mm-es lyuktávolsággal készültek nikkelezett acélból, amelyek elméletileg korrózióálló felületet biztosítanak, a gyakorlatban azonban sajnos ez nem igy van.
Konstruktion, a kezdetek – gothai Ing.-Büro Eberhard Rapp
A Konstruktion sorozatban található építőkészleteket az 1950-es évek közepétől gyártották, és azóta nagy mennyiségben exportálták őket kelet európai országokba ( Szovjetunió , Lengyelország , Csehszlovákia és Magyarország ), valamint néhány nyugat-európai országba.
A Construction fém építőkészletek gyártása 1955-ben kezdődött a gothai Ing.-Büro Eberhard Rapp magánvállalatnál. A kezdeti „Konstruktion – Metallbaukasten für die Jugend” néven kiqdott készletek a 01 , 02 , 03 , 03a és 04 változatokban jelentek meg ahol a 04-es készlet egy villanymotort is tartalmazott és kartonbetétes dobozokban hozták forgalomba.
Konstruktion – VEB Metallwaren Schmerbach
1957-ben a gyártó már VEB Technische Werkstätten Gotha volt. 1961-ben a fémépítő készletek gyártását a VEB Metallwaren Schmerbachhoz helyezték át . A doboz fedelének kialakítását megújították, egy kék-sárga háttér előtti kotrógép modellje szerepelt rajta.
Construction, ahogy a mi generáción ismeri
1966-ban a Konstruktion nevét Constructionra változtatták. A dobozok fedél kialakítása változatlan maradt, de a kartonbetéteket műanyag betétekre cserélték.
1968-ban ismét áttervezték a termékkínálatot: megjelent az új fedéldizájn kék, sárga és piros teherautó motívummal, és a céglogóban most egy „S” betű szerepelt két zsanérfél között. A dobozban található alkatrészeket a fedél belső felében ábrázolták.
A dobozok szisztematikus számozási rendszert kaptak: Az alap Construction 100 készlet lapos és szögletes rudakat, lemezeket és két kis kereket tartalmazott. A Construction 101 és a Construction 111 további alkatrészeket tartalmazott. A Construction 110 és a Construction 120 egyaránt az előző készleteket (100+101=110, 110+111=120, 100+101+111=120) kombinálta, míg a Construction 200 egy villanymotorral szerelt sebességváltó készlet volt fogaskerekekkel, tengelyekkel, kardántengely-kapcsolóval és lemezekkel. A Construction 300 egy kis dobozos kiegészítő készlet volt, és műanyag burkolati alkatrészeket tartalmazott.
1975-ben csak a dobozfedél kialakítása változott fekete és narancssárga fogaskerekek kék háttéren.
1977 júliusától a gyártást a hesseni határ menti korlátozott zónában található VEB Spielwarenmechanik Pfaffschwende üzembe helyezték át.A számozás ugyanaz maradt, de a fedél kialakítását ismét megváltoztatták, ezúttal egy sötétkék árnyalatú fotó realisztikus motívummal.
1980-ban teljes újra tervezést végeztek: a készletek új számozást C 01–04 , C 06 és egy új, narancssárga háttér előtti fényképet ábrázoló dizájnt kaptak.
1983-ban a kínálat kibővült a C 07 , C 08 , C 09 és C 20 készletekkel , amelyek több műanyag alkatrészt tartalmaztak.
1987-ben a készletek dizájnja ismét megváltozott fényképek, szivárványcsíkokkal, 5 lyukú csappal, és új készletek kerültek be: C 10 , C 12 , C 13 , C 14 , C 21 és C 40. A C 03 és C 06 készleteket egyetlen C 03+06 készletté egyesítették , míg a C 08 gyártását leállították.
Közben elkezdték a nyugat európai exportra is gyártani a Construction fémépítő készleteket, amelyek Constructo néven kerültek forgalomba, és időnként előkerül egy-egy példány a külföldi bolhapiacokon.
Eitech, fémépítő napjainkig
1989-ben a privatizációt követően megalapították az Eichsfelder Technik Eitech GmbH-t , amely Eitech néven folytatta a termelést. Az építőkészletek gyártása a német újraegyesítés után is folytatódott. Az Eitech fémépítő készleteket a mai napig is forgalmazzák amelyek elemei kompatibilisek az egykori Konstruktion és Construction fémépítőkkel.
Az Eitech oldalát itt találod meg: https://www.eitech.de/en
Construction fémépítők szerelési útmutatója
Amennyiben eltűnt / nem is volt szerelési útmutatód valamelyik Construction fémépítőhöz az alábbiak közül, írj nekem és megbeszéljük a küldés feltételeit majd elküldöm neked pdf formátumban. Ezen a 4. generációs, tehát az utoljára kiadott fémépítők leírásai, ahol a C01-C04 mintamodelljei szinte teljesen megegyeznek a régebbi kiadások leírásával.
Construction C01-C04,C07,C08,C09,C10,C12,C13,C14,C20,C21,C40 —> IDE IRJ
A Construction fémépítő használata
A fémépítőzés műszaki és egyben tanulságos játék a felnővő fiatalság részére. A technika állandó tovább fejlődésével emelkednek a követelmények a műszaki játékok és pedagógiai értéke iránt. Ezért a „Construction” fémépítő készletek a legújabb követelmények szerint lettek továbbfejlesztve, az alkatrészei és készletei tartalmukban újjá alakítva. Az új egységes tájékoztató füzet tartalmazza az alkatrész készletet, az alapformákat és ugyanígy tartalmaz nagy számú ösztönző modellt, amelyeket különböző készletekből, vagy azok kombinációjából építhetünk fel.
Ha figyelembe vesszük a következő utasításokat, akkor hamarosan sikereket érünk el a saját elgondolásaink szerinti modell épitesben.
1. Ismerkedj meg először az építőszekrény fajtákkal.
2. Tanulmányozd át az alapformák felépítését, mivel ezek a mintáknál ismétlődnek.
3. A minták építése előtt tedd ki a szükséges alkat részeket.
4. Az elején elégedjél meg egyszerű mintákkal, hogy szükséges kézügyességet szerezzél. Megfelelő tapasztalat után a saját ötleteid szerint mintákat fogsz tervezni és mechanikusan működtetni.
5. Dolgozz mindig erőszak mentesen, érzéssel. A csavarokat csak akkor rögzítsd, amikor az alkatrészek helyzetét már nem kell változtatni.
A Construction C04 fémépítő készlet tartalmaz egy kiegészítést a Construction fémépitő készletekhez. Az új hajtómű-alkatrészsorozat lehetővé teszi hajtóművek beépítését minden 10 mm-lyukkülönbségi fémépitő készletbe. Az új motortartó révén a motor beépítése nagyobb helyszükséglet nélkül járműveknél, gépeknél és egyéb készülékeknél lehetséges.
A már az alapformában felsorolt különféle hajtómű fajták megengedik a később megmagyarázott áttételi viszonyok segítségével a mintamodell gyakorlati kivitelét. A készletben levő elektromotornak egy 4,5 voltos névfeszültsége egyenáram mellett és egy 2400/min. névforgatószáma van. Áramforrásként lehet elemet vagy hálózati áramot transzformátorral (4,5 V-os adaptert) használni. A motorforgatóirány változása a csatlakozók pólus cserélésével lehetséges. A hajtómű minták üzembevételekor célszerű a mozgó részeket olajozni.
Kívánunk az új bővített fémépitő szekrényekkel minden fiatal szerkesztőnek sok örömet és sikert a tanulságos játékhoz.
Érdekességek a fémépítő világából
CONSTRUCTION fémépítőkészlet
Egy régi katalógusban említett készletek a következők: 100, 101, 110, 111, 120, 200, 300, valamint C01, C02, C03, C04 és C06. A 100-as és 300-as közötti készletek tartalmáról részletes leírás található; egy másik bejegyzés pedig a C07-es készlet részleteit ismerteti. Valójában a C01, C02 és C03 (alapkészletek) váltották fel a 100-as, 110-es és 120-as készleteket, a 101-es és 111-es összekötő készletek pedig már nem léteznek. A 200-as készletet (amely motort és kiegészítő fogaskerekeket tartalmazott) a C04, a 300-ast (amely főként műanyag lapokból állt) pedig a C06 váltotta fel. A C07 teherautókhoz való tematikus készlet; a C08 a C07 egyszerűsített változata, a C09 pedig egy másik tematikus készlet, amelyből tartálykocsi építhető. Ezeket az információkat egy nyugat-németországi Conrad Electronics üzletben tett látogatásom során szereztem; emlékeim szerint a katalógusukban szerepelt egy C05-ös készlet is, amely véleményem szerint fogaskerekek és egyéb alkatrészek válogatását tartalmazta. A C05 kivételével mindegyik készlet kapható volt az üzletben.
Egy 1988-as Conrad-katalógusban (az itt látható készletek is ebből származnak) a CO-sorozat minden tagja szerepel a CO5 kivételével; emellett megtalálható benne egy fogaskerék-készlet (a C4, amely minden fogaskerék-típusból egyet, valamint egy univerzális tengelykapcsolót tartalmaz), valamint egy helikopterek építésére szolgáló új tematikus készlet, a C20 is. Érdekesség, hogy egy nemrég Hollandiában vásárolt, C03 jelölésű készlet a C03 alkatrészei mellett a C06 készlet tartalmának nagy részét is tartalmazta; a használati útmutató készletlistájában ezt a csomagot C03+6 néven tüntették fel, míg a normál C03 és C06 készletek külön oszlopokban szerepeltek.
A régi „100-as” készletek és a CO jelzésű utódkészletek tartalmát összehasonlítva néhány kisebb változás figyelhető meg, köztük három új alkatrész megjelenése: egy 20 lyukú hosszú egyenes (cikkszám: 1010; a 25 lyukú hosszú egyenes új száma 1011), egy 1125-ös háromszögletű tartóelem, valamint egy 1147-es műanyag szélmalomlapát. A C03-as készlet alkatrészeit egy jóval régebbi „120-as” készletével összevetve látható, hogy az 1301-es és 1302-es szíjtárcsák nikkelezett acél helyett immár vörös műanyagból készülnek; ugyanakkor az 1401, 1403, 1431, 1471 és 1481 jelű alkatrészek (rögzítőgyűrű, tengelykapcsoló, kardáncsukló, csigakerék, kis kúpfogaskerék) teljes egészében fekete műanyagból állnak a korábbi fém kivitel helyett (a kúpfogaskerék esetében fehér műanyagból, amelybe nikkelezett fémagyat öntöttek). Bár a műanyag alkatrészek pontos öntéssel készültek, a rögzítőcsavarok túlhúzása esetén az agyakban lévő menetek könnyen tönkremennek – annak ellenére, hogy az agy formáját a menetmélység növelése érdekében módosították (ahogy az az ábrán is látható). Az alkatrészek többsége azonban változatlan maradt, és továbbra is nikkelezett kivitelű. Újdonság az eltérő elektromos motor – vagy talán ugyanaz a motor, csak módosított házzal és rögzítéssel –, valamint egy elemtartó doboz megjelenése. Végezetül említést érdemel, hogy az 1421-es és 1422-es gumiabroncsok immár műanyagból készülnek, és üregesnek tűnnek, ám falvastagságuk kellően nagy ahhoz, hogy elbírják az ezekből a készletekből várhatóan megépített járművek súlyát.
Szép kis gyűjteményre tettem szert ebből az építőkészletből, és egy-két nagyobb modellt is összeállítottam már; a nyilvánvaló korlátokat elfogadva bátran ajánlom modellépítésre – érdekes változatosságot kínál például a Meccanohoz vagy a Märklinhez képest, ráadásul viszonylag olcsón beszerezhető. Egyetlen lehetséges problémát a műanyag lapok változatos színezése jelenthet: egy-egy dobozban jellemzően háromféle, élénk szín is megtalálható volt. Ez kiválóan alkalmas vidámparki modellekhez, de gőzgéphez talán már kevésbé ideális.
Az Egyesült Királyságban eddig csak a C07-es készlettel találkoztam ezt két-három évvel ezelőtt benzinkutaknál árulták. Bár a dobozokon kívülről a „CONSTRUCTO 7” felirat szerepelt, a mellékelt útmutató már „Construction C07”-ként hivatkozott rá. Úgy tudom, bizonyos régiókban kapható volt a helikopteres készlet is. A Conrad-katalóguson kívül a fenti információkat a következő forrásokból gyűjtöttem össze: (a) a 120-as készlethez tartozó használati útmutató, a hátsó borító belső oldalán pedig a V/4/59. Ag 47/88/71 referenciaszám szerepel), valamint (b) a holland C03-as készlet útmutatója (ennek a hátsó borító külső oldalán a III/6/15 Rf 78/88 jelzés látható). Érdekesség, hogy a korábbi útmutató hátsó borítóján hat különböző alkatrészcsomag látható: a 310-es számú lyukacsos szalagokat, a 311–315-ösök pedig sorrendben szögprofilokat és rögzítőelemeket; lapokat és korongokat, szíjtárcsákat és gumiabroncsokat; tengelyeket, rögzítőgyűrűket és a legnagyobb szíjtárcsát; valamint csavarokat és anyákat tartalmaznak.
Megjegyzem, hogy az általam legutóbb vásárolt CONSTRUCTION Helicopter készleten a „Set No 20” felirat szerepel a korábbiaknál megszokott „C 20” helyett. Lehetőség van még beszerezni ezt a készletet, valamint a CO 1-est is érdeklődők a következő címen érhetik el: 23 Courtenay Park, Newton Abbot, Devon, TQ12 2H3; telefonszám: 52188.
Egy hollandiai barátomtól fogaskerék-készleteket is kaptam, amelyek fekete műanyagból készült nagy kúpfogaskerekeket, valamint nikkelezett fém csigakerekeket tartalmaznak. Ezeket műanyag tasakokba csomagolták, narancssárga kartonnal ellátva, amelyen a következő felirat olvasható: „Construction 3-317 Kd Nr 297730 Hergestellt in der DDR”. Véleményem szerint a fém csigakerekek arra utalnak, hogy ezek esetleg régi készletből származnak. TEMSI alkatrészeket is tud biztosítani, hamarosan hozzájuthatunk az új, hosszabb zöld tartóelemekhez is. A TEMSI tengelyrudak különféle hosszúságban kaphatók, és illeszkednek a CONSTRUCTION rendszer rögzítőelemeihez.
Az Egyesült Királyságban két készlet – a C13 és a C21 –, Hollandiában pedig egy – a C14 – jelent meg. Itt látható az egyes készletekhez tartozó egy-egy modell, valamint a készletek tartalma és az új alkatrészek. A C14-et tartalmazó holland katalógus felsorolja a C01, C02, C03+6, C04, C07 és C12 készleteket, valamint 8 kisebb alkatrészcsomagot is. A C12-n és néhány C01 készleten kívül ezek közül egyik sem jelent meg az Egyesült Királyságban, ugyanakkor a C10, a C20, a C13 és a C21 forgalmazásáról már többször is érkezett jelentés. A C13 készletből számos modell építhető, köztük útgyalu és kanalas traktor (utóbbi négy 1584-es elemből, a két végén egy-egy 1585-ös elemmel). A C14-es daru forgatását egy fogaskerékre ható csigahajtás biztosítja; az emeléshez/süllyesztéshez használt tengelyek, valamint a segédgém dőlésszögének állítása egy-egy, fogaskerékbe (kis fogaskerékbe) kapaszkodó kilinccsel rögzíthető. A C21-es készlet tájékoztatója ötféle űrjárművet mutat be; mindegyik igen mutatós, ám mozgó alkatrészeket nem tartalmaznak.
Construction C40
A készletről szóló hírek nemrégiben érkeztek, bár nem tudni, mióta folyik a gyártása. Egy német oktatási katalógus szerint a készlet elektromos, elektronikus és mechanikus alkatrészeket tartalmaz – összesen 367 darabot –, köztük egy EC1800-as elektronikus vezérlőt, egy 6 cellás elemtartót és 2 hajtóműves motort. A leírás alapján 10 éves kortól ajánlott, és kiváló lehetőségeket kínál a hobbisták számára például modellvonatok vezérlésében, sorrendi fényeffektek létrehozásában vagy programozott zene lejátszásban. A programok könnyen módosíthatók, és 10 programlépés áll rendelkezésre. További említett alkalmazási lehetőségek közé tartoznak a hanggenerátorok, fordulatszámmérők és időzítő egységek. A leírás végül megemlíti, hogy a 32 oldalas, A4-es méretű (végig színes) kézikönyv 4 modell elkészítését mutatja be.
A készletről további részletek a német nyelvű kézikönyvből annyi kiderül, hogy a készlet elegendő szabványos alkatrészt – köztük 100 anyacsavart – tartalmaz olyan egyszerű modellek megépítéséhez, amelyek bemutatják 1 vagy 2 motor automatikus irányváltását a végállás elérésekor. Az egyik modell például egy egyszerű portáldaru, amely talán kivehető a kézikönyv borítóján látható illusztráción. Ha valaki rendelkezik a megfelelő szakértelemmel, szívesen fogadnék észrevételeket a készletben rejlő lehetőségekről – különösen a fentebb idézett állítások tükrében.
A C40-es készlet valamivel drágább, mint a többi CONSTRUCTION készlet, de természetesen tartalmazza a két hajtóműves motort és az elektronikus vezérlőt is; a német katalógusban 75 DM-es, míg a C03-as készlet 43,65 DM-es áron szerepel. A C40-es és egyéb CONSTRUCTION termékek – beleértve a pótalkatrészeket is – beszerezhetők az ebayről az érdeklődők számára. Kevésbé örömteli hír volt akkor , hogy információim szerint az a gyár, ahol a CONSTRUCTION termékek készülnek – az egykori Kelet-Németország területén –, jelenleg nem üzemel.
A készlet tartalmát pedig az alábbiakban ismertetem. A motor, a vezérlőegység és az 1700-as sorozatú elektromos alkatrészek kivételével minden elem ismerős lehet korábbi készletekből. A különféle kábeleken túl a készlet tartalmazza a következőket: a 1640-es egy műanyag tartóelem, amely a csavart szigeteli el a fémszerkezettől; az 1731-es egy olyan elem, amelyhez vezetéket sajtoltak, és amely a 1730-as érintkezőfülre illeszthető; az 1732-es egy műanyag hüvely, amely a 1733-as érintkezőkapocs karjára húzható, rögzítve ezzel a kábel végét; végül az 1750-es alkatrész a vezérlőegység főpaneljébe illeszkedve aktiválja a kívánt programlépést.
A Construction C40 vezérlő rendszer
Már az előbb röviden ismertettem ezt a készletet, amely egy programozható szekvenciavezérlőt tartalmaz; íme egy részletesebb leírás. A rendszer központi eleme a programozóegység, amely elektromos bemenetek és kimenetek csoportjaiból, valamint egy programozófelületből áll. Mit is csinál ez a meglehetősen összetett rendszer? Akár tíz „állapot” vagy lépés sorrendjét vezérli. Az egyes lépéseket egy pillanatnyi érintkezőzárás indítja el, és az állapot a következő impulzus beérkezéséig fennmarad. Minden lépésnél a két független kimeneti aljzat mindegyikén 0, +4,5 vagy -4,5 voltos feszültség jelenik meg, míg a harmadik kimeneti aljzat csak 0 vagy +4,5 voltot szolgáltat. A kimenetekről motorok, lámpák vagy egyéb 4,5 voltos eszközök működtethetők. A „Reset” funkció – vagyis a sorozat első lépésére való visszatérés – tíz lépés után automatikusan végbemegy, de a folyamat bármely szakaszában korábban is beprogramozható. A rendszer nem tartalmaz beépített időzítőt, ellentétben az eredeti német nyelvű ismertetők állításaival.
Kimenetek és a csatolópanel a Construction C40-ben
A kimeneti csatornák az egység tetején találhatók. Az A1 és A2 csatornák két-két pár érintkezővel (pinnel) rendelkeznek: az 1-es és 2-es, valamint a 3-as és 4-es párral. Az A3 csatorna csak az 1-es és 2-es érintkezővel van ellátva. Az A1 és A2 csatornákon az 1-es és 4-es érintkező folyamatosan 4,5 V-os feszültségen van; az A3 csatornán az 1-es érintkező szintén 4,5 V-on áll. A vezérlő egyes lépéseihez (soraihoz) behelyezhető áthidaló dugaszok (jumperek) határozzák meg az érintkezők kimeneti állapotát, amikor az adott programsor éppen aktív. Az A1 és A2 kimeneti csatornák vezérelt érintkezői a 2-es és a 3-as, míg az A3 csatornánál csak a 2-es érintkező. Áthidaló dugasz nélkül az érintkezők feszültségmentesek. Az áthidaló behelyezésével vagy a 2-es, vagy a 3-as érintkező aktiválható. Ha az áthidalót balra helyezzük, a 2-es érintkező 9,0 V-os (UB) feszültségre kerül; ha jobbra, akkor a 3-as érintkező 0 V-os (test) potenciálra.
Az A1 vagy A2 csatornába két áthidaló behelyezése – ami látszólag mind a 2-es, mind a 3-as érintkezőt aktiválná – tilos, mivel károsíthatja (vagy biztosan károsítja) az egységet. Az egy pólusú eszközök, lámpák stb. tetszés szerint az 1-es és 2-es, illetve a 3-as és 4-es érintkezőkhez csatlakoztathatok, és így kapcsolhatók be vagy ki. Az A1 és A2 csatornák képesek 4,5 V-os egyenáramú motorok Kétirányú vezérlésére: ehhez az 1-es (vagy 4-es) érintkezőt a motor egyik csatlakozójához, a 2-es és 3-as érintkezőket pedig közösítve a motor másik csatlakozójához kell kötni. A rendszer kimeneti csatlakozódugaszai ezt a feladatot automatikusan elvégzik. Mivel az 1-es és 4-es érintkező 4,5 V-on, a 2-es pedig 9 V-on vagy a 3-as 0 V-on áll, a motorra +4,5 V vagy -4,5 V feszültség jut.
A folyamatok vezérlése a Construction C40-ben
A program éppen aktív sorát (vagy lépését) egy LED jelzi. A vezérlő bal felső részén találhatók a bemeneti csatlakozók. Négy „S” bemeneti láb áll rendelkezésre (ezek mindegyike hasonló funkciót lát el, de nem csupán párhuzamosan kötött, egyetlen bemenetet alkotó lábakról van szó); emellett két földelőláb (jelölésük: (i)) és két „R” (reset) láb is található a panelen. Valahányszor egy „S” lábat földelünk, a vezérlés egy sorral tovább lép. Ehhez a művelethez csupán pillanatnyi érintkezésre van szükség. A rendszer védelmet nyújt a kontaktuspergés (bouncing) ellen azáltal, hogy a következő bemeneti jel elfogadása előtt egy körülbelül kétmásodperces várakozási időt ír elő.
Ha +9,0 V-os feszültséget kapcsolunk egy „R” lábra, a folyamat azonnal visszaáll az 1. lépésre (sorra). Ez a 9,0 V-os feszültség közvetlenül a panelen, az adott sor első lábáról is levehető – feltéve, hogy nincs behelyezve áthidaló (jumper), ahogyan azt a mintakép is mutatja. Fontos megjegyezni, hogy ez a 9,0 V-os feszültség csak akkor jelenik meg, ha az adott programsor éppen aktív. Az áthidalók nem egyszerű csatlakozók; diódákat tartalmaznak, amelyek megakadályozzák a nemkívánatos áramfolyást.
Tápegység a Construction C40-ben
Egy háromeres kábel és csatlakozó köti össze az akkumulátoregységet a készülék bal alsó részével. A csatlakoztatás módját a kézikönyv külön eljárásként írja le, hogy elkerülhető legyen a vezérlőegység esetleges károsodása. Akkumulátoros üzemmódban az üzemi feszültség (UB) 9,0 V (hat darab 1,5 V-os U2-es elem), 4,5 V-os középső leágazással. Használható stabilizált, 2 x 4,5 V-ot biztosító hálózati adapter is, ám annak feszültségszabályozottnak kell lennie, hogy a kimeneti feszültség terhelés nélküli állapotban se haladja meg a 2 x 6 V-ot. A tényleges üzemi feszültségtartomány 6,0 V és 12 V között van, bár ez 6 V-os motorok (valamint izzók stb.) használatát igényli. A terhelés nélküli áramfelvétel 25 mA, a maximálisan megengedett kimeneti áramerősség pedig 800 mA – ez vélhetően kimenetenként, és nem összesítve értendő, de azért érdemes óvatosnak lenni. Ez a mennyiség bőségesen elegendő a mellékelt motorok működtetéséhez. Nem egyértelmű, milyen szintű védelemmel rendelkezik a rendszer túlterhelés, rövidzárlat, helytelen polaritású bekötés, programhiba stb. ellen, ezért mindenképpen győződjünk meg a csatlakozások helyességéről.
A minta modell a Construction C40-ben
Ezt a szórakoztató modellt a vezérlőegység különféle funkcióinak kipróbálására építették. A tartályban lévő könnyű tárgyakat (én makkot használtam) két, kagylóhéjhoz hasonlóan nyíló-záródó ajtó engedi ki, amelyekből a tárgyak a csillébe hullanak. A csille ezután a rámpa végéig gurul, majd megbillen; ekkor a csille hátsó ajtaját egy rögzített csavar nyitja ki azáltal, hogy nekitámaszkodik az ajtóhoz erősített karnak. Ha minden jól megy, a makkok kiesnek. Ezt követően a csille visszatér a rámpa aljára, és a folyamat megismétlődik. Két ciklus után a program az első sorra ugrik vissza; ez a sor nem tartalmaz motorvezérlő kimenetet, csupán egy lámpakimenetet. A kézi kapcsoló alatti lámpa felvillan, jelezve, hogy a kapcsoló megnyomásával indítható újra a folyamat.
Az egyik motor egy végtelenített zsinórt mozgat – amelyet egy gravitációs elven feszített vezetőgörgő tart feszesen –, így hajtva a futókocsit. A másik motor egyrészt egy forgattyús mechanizmus révén működteti a garat ajtajait, másrészt időzítő funkciót is ellát. Az e motor által hajtott nagy fogaskerék két kiemelkedő pontja minden félfordulatnál érintkezik egy szigetelt érintkezővel; ez az érintkező a vezérlőegység „S” jelű bemeneti lábához csatlakozik. A fogaskerék tengelyén szintén található egy forgattyú; a hozzá kapcsolódó hajtórúd hornyolt kialakítású, így a forgattyú mozgásának csak a felső félköríves szakasza emeli meg a rudat, működésbe hozva ezzel az ajtómechanizmust, amely egyetlen folyamatos művelet során nyitja és zárja a két félből álló (kagylóhéj típusú) ajtót. A fogaskerék másik félfordulata nincs hatással az ajtókra, viszont időbeli késleltetést biztosít a következő léptetőimpulzus előtt.
A fényképen nem látszanak jól a futókocsi végállás-érintkezői. Mivel a műanyag kerekek szigetelnek, a futókocsi testéhez csatlakozó külön vezetékre lenne szükség, ha a kocsi egyszerűen csak hozzáérne egy szigetelt érintkezőhöz a pálya két végpontján. A szabadon futó vezetékek esztétikailag nem mutatnak jól; ezért a modellnél a futókocsi földelt, lengőkarokat tol el, amelyek elfordulva érintkezésbe lépnek a szigetelt bemeneti érintkezőkkel.
A modell jól szemlélteti, miért van szükség több bemenetre a vezérlőegységen. Az időzítő érintkezői lassan mozognak, így zárva maradnak a meghajtómotor leállása után is. Emiatt a következő léptetőimpulzust egy másik bemeneti lábra kell irányítani; így a vezérlő elfogadja azt, még akkor is, ha az előző bemeneti láb továbbra is földelt állapotban van.
A vezérlő lépései részletesen a következők:
1. lépés: „Várakozási” fázis. Az A3-as ponton lévő áthidaló (jumper) felkapcsolja a kulcsos kapcsolónál található jelzőlámpát. A kulcs elfordítása indítja el a 2. lépést.
2. lépés: Az A2-ről vezérelt garatmotor – az óramutató járásával ellentétes forgásirányt biztosító áthidalóval – az időzítő fogaskerék és a forgattyú fél fordulatáig működik; ez megemeli, majd leereszti a hajtórudat, így kinyitva és bezárva az ajtókat. A nagy fogaskeréken lévő kilincs a fél fordulat végén zár egy érintkezőt, és elindítja a 3. lépést.
3. lépés: Az A1-ről vezérelt kocsihajtó motor – az óramutató járásával megegyező forgásirányt biztosító áthidalóval – felhajtja a kocsit a rámpára; a pálya végére érve a kocsi eltol egy lengőkart, amely zár egy újabb érintkezőt, elindítva ezzel a 4. lépést.
4. lépés: Az A2-ről vezérelt garatmotor – az óramutató járásával ellentétes forgásirányt biztosító áthidalóval – ismét az időzítő fogaskerék és a forgattyú fél fordulatáig működik, ám mivel a forgattyú hornyolt kialakítású, az ajtók nem mozdulnak el. A nagy fogaskeréken lévő második kilincs a folyamat végén zárja az érintkezőket, és elindítja az 5. lépést.
5. lépés: Az A1-ről vezérelt kocsihajtó motor – az óramutató járásával ellentétes forgásirányt biztosító áthidalóval – visszahajtja a kocsit a rámpán; a pálya végére érve a kocsi egy másik lengőkart tol el, amely zár egy újabb érintkezőt, elindítva ezzel a 6. lépést.
A 6., 7., 8. és 9. lépés megismétli a 2., 3., 4. és 5. lépés sorozatát, azzal a különbséggel, hogy a 9. lépés végén keletkező jel a 10. lépést indítja el, amely visszaállítja a rendszert az 1. lépésre.
A modell két teljes ciklust fut le, mielőtt újraindító jelre lenne szüksége; ez nem szándékos tervezési döntés eredménye, hanem azért van így, mert a vezérlőmön a „visszaállítás” (reset) funkció nem működik a programsorok középső szakaszában. Ez egy hiba, de az egyetlen, amelyet eddig tapasztaltam. Néhány általános észrevétel: az alkatrészek nagyon jól átgondoltak, dugaszolható csatlakozókkal, valamint előre vezetékezett akkumulátor- és kimeneti csatlakozókkal rendelkeznek. Az egyik motorom működése kissé szeszélyes. Egy-két hét üzemszünet után nehezen indul be – valószínűleg a szénkefék letapadása miatt –, ám a kefetartó szerkezet igen kezdetleges, így jobban tesszük, ha nem nyúlunk hozzá. A hajtóműves motorok kis fordulatszámon is jó nyomatékot adnak le; a fém hernyócsavarral rögzített műanyag szíjtárcsák idővel megcsúsznak a motortengelyen, így – akár szándékos a dolog, akár nem – egyfajta csúszó tengelykapcsolóként (túlterhelésvédelmi kuplungként) funkcionálnak. Az OSN 107. oldalán említett alkalmazási lehetőségek kissé túlzóak: a lépésszám nem elegendő az egyszerű sorozatokon túlmutató feladatokhoz. Mindent összevetve azonban remek szórakozást nyújt.
A CONSTRUCTION (vagy CONSTRUCTO) rendszernek megvannak a maga bosszantó sajátosságai – ahogy a modellen is látszik –, hiszen az alkatrészek összekapcsolása nagymértékben függ az önzáró anyás csavaroktól és a sarokidomoktól. Emellett a műanyag fogaskerekek agyrésze túl vékony, így a hernyócsavarok csak nagy óvatossággal rögzíthetők megfelelően. Nem MECCANO, de hát egy Citroën 2CV sem Porsche Carrera.
Construction – a korai évek
Az 1950-es évek elejéről származó készlet doboz teteje látható egy katalógus 1965-ös kiadásában; a gyártóként a VEB (K) Metallwaren van feltüntetve (bővebb részletek nélkül), a rajta látható modell pedig túl kicsi a pontos azonosításhoz. Valamikor 1979 és 1982 között a gyártás átkerült a VEB Pfaffschwende vállalathoz, a 100-as sorszámtól kezdődő eredeti készleteket pedig felváltotta az AUTO-CONSTRUKTOR rendszer. Lehetséges, hogy ez ugyanaz, mint az MCS-ben szereplő AUTO-CONSTRUCTEUR – ez a név egy holland nyelvű használati utasításból származott, bár az abban látható ábrák feliratai német nyelvűek voltak. A gyártás 1928-ban kezdődött, a gyártó pedig az eisenachi Curt Schrader volt (aki korábban a METALLO-TRIGONt is gyártotta, bár a cég akkoriban Stanzwerke GmbH néven működött). A BAUFIX esetében az EZ 1932-t jelöli meg kezdőévként, gyártóként pedig a nürnbergi Saalheimer & Strausst nevezi meg. Ugyanitt említi a „BAUFIX”-ot és a „SIMPLEX”-et is mint a cég két olcsóbb készletét, bár nem egyértelmű, hogy azonos rendszerekről volt-e szó.
A legkorábbi alkatrészek kapcsán a peremes lemezeket (Flanged Plates) néha festették, a nagy műanyag körlemezek (Circular Plates / Lochscheibe) pedig élénkkék színűek voltak. Lehetséges, hogy ez ugyanaz az 50 mm-es tárcsa, amely az MCS-ben a CONSTRUCTION készletnél látható; érdemes azonban megjegyezni, hogy a KONSTRUKTION esetében 70 mm-es és 50 mm-es tárcsa is szerepel a listán. Mindkettő fémnek tűnik, ám az MCS bejegyzése nem feltétlenül a legkorábbi alkatrészeket mutatja.
Az MCS nem adja meg a kezdő dátumot; egy korabeli szaklapban látható egy, a DER KLEINE INGENIEUR névhez köthető készlet (amelyet a lüdenscheidi Willibald & Herbert Budde/Heinrich Wichmann cég gyártott kb. 1945 és 1950 között), és nem egyértelmű, hogy ez azonos-e azzal a máshol említett NDK-s készlettel, amely STABIL-szerű acélalkatrészeket tartalmazott. Létezik egy fénykép egy kis dobozfedélről a második világháború és az 1950-es évek eleje közötti időszakból, amelyen egy óriáskerék-modell látható.
DER JUNGE KONSTRUKTEUR: Egy korabeli szaklap viszonylag sokat ír erről az NDK-s rendszerről. A készletet a niederwiesai Hans Wünsch gyártotta, és 1959-ben jelent meg. A furattávolság 12,5 mm volt; az alkatrészek feketék és jó minőségűek voltak, műanyag fogaskerekekkel kiegészítve. Az MCS-ben szereplő készletek mellett létezett egy tematikus készlet traktor, háromfejes eke, henger és borona összeállításához, valamint egy 1000-es számú készlet, amely körülbelül 1000 alkatrészt tartalmazott. Később (1966 után?) megjelentek hidak és daruk, vasúti mozdonyok és vagonok, valamint személygépkocsik és egyéb gépjárművek építésére szolgáló készletek is. 1972 után nem ismert további adat a rendszerről.
DER KONSTRUKTEUR FMF: Egy kis készlet a második világháború és az 1950-es évek eleje közötti időszakból. Egy korabeli szaklapban látható dobozfedélen három fiú és egy lány csodál meg egy nagyon egyszerű modellt, amely egy nyitott tetejű…
Egy korai CONSTRUCTION útmutató: A 8/181-es számú leírásban egy KONSTRUKTION (KNN) készlet szerepelt, amelynek alkatrészei nagyrészt megegyeztek a későbbi CONSTRUCTION (CNN) készletével, ám több tekintetben eltértek az MCS-ben a KNN-hez bemutatottaktól. Dávid Hobson nemrég megmutatta nekem a CNN-sorozat 01-es készletéhez tartozó útmutatót; ebben a hátoldalon hirdetett készletek még KNN jelöléssel szerepelnek, így az útmutató kétségtelenül abból az időszakból származik, amikor a KNN éppen CNN-né alakult át. Négy készlet látható: a 01, 02, 03 és 04. Az első három alapcsomag, amelyek nagyjából megfelelnek az MCS-ben tárgyalt későbbi 100-as, 110-es és 120-as készleteknek, ám nem említik bennük az összekötő készleteket, sem a KNN 03a bővítőkészlet megfelelőjét. A 01-es készlet 40-nel több alkatrészt tartalmaz, mint a 100-as (amelyben 146 darab van); ezek közé tartozik két további szíjtárcsa és gumiabroncs, valamint extra lyukacsos lemezek (szalagok), csavarok és anyák, ugyanakkor hiányoznak belőle az íves és a hosszanti nyílással ellátott lemezek, valamint az 50 mm-es tárcsa. A későbbi szakirodalomban nem szereplő egyik alkatrész a 30-as számú távtartó (lásd a szemközti oldalt), valamint az ábrázolt, egy lyukkal és egy hosszanti nyílással ellátott szögvas (51-es sz. alkatrész), amely hasonlít az OSN 8 KNN készletben található, hosszúkás nyílással ellátott változathoz. A másik típus (56-os sz. alkatrész) mindkét szárán látható nyílások a szokásos lekerekített végződéssel rendelkeznek. *A készlet tartalmának oldalszáma és a legmagasabb oldalszám: A nagyobb készletek tartalma nincs feltüntetve, ahogyan a legmagasabb oldalszámuk sem.
Az első és az utolsó modell (EISENBAHNLORE, 1, 3; BRIEFWAAGE, 20, 12) a kézikönyvben látható, KNN-nel jelölt készletek fotóin szerepel. Egyéb megjegyzések: a 13. oldalon látható alkatrészek és a készlet tartalomjegyzéke kizárólag a 01-es készletre vonatkoznak. Bár a képek nem feltétlenül tükrözik pontosan a tényleges CNN-készletek tartalmát, a 01-es készlet esetében – amennyire megítélhető – egyezés tapasztalható. A 02-es készlet tartalmazza az összes várt alkatrészt, kivéve az íves elemeket (Curved Strips), viszont megtalálható benne a 3×3-as trapéz alakú lemez is. A 3-as készletből szintén hiányoznak az íves elemek, a másik eltérés pedig a fogaskerekeknél mutatkozik. Ezek az MCS/FB katalógusban KNN fogaskerék-készletként szereplő típushoz tartoznak, és a következőkből állnak: kis fogaskerék/pinion (13 fog, 12 mm átmérő), csigakerék, 2 fogaskerék (26 és 60 fog, 24 és 50 mm átmérő), 2 kis kúpfogaskerék/koronakerék (26 fog, 22 mm átmérő), 1 nagy kúpfogaskerék/koronakerék (60 fog, 50 mm átmérő; a felületén 4 kör alakú és 4 hosszúkás furattal), valamint 2 kúpfogaskerék (19 fog, 15 mm átmérő). A kis fogaskerék és a csigakerék kivételével mindegyik eltér a későbbi CNN-szériától; utóbbinál – az eltérő fogszámokon túl – megszűnt a koronakerekek használata, és bevezettek egy új, nagy méretű kúpfogaskereket. A 04-es készlet fogaskerék-készlete (lásd alább) nagy vonalakban megfelel a későbbi 200-as készletnek, ám a tartalom részleteiben jelentős eltérések mutatkoznak. A CNN-ről szóló leírás során kitérünk a kézikönyv egyes részleteire, valamint a következő időszakból származó alkatrészekre is.
További cikkek
Az alábbiakban még itt találsz leírást Construction fémépítőről:
https://jatekmuzeum.blog.hu/2021/10/07/construction_fem_epitojatek
https://de.wikipedia.org/wiki/Construction_(Metallbauk%C3%A4sten) (német nyelvű wikipédia)