Nagy izgalommal vártuk a következő tavaszi túránkat a Red Baron Túraklub csapatával és már előre azon gondolkodtunk vajon hányan leszünk a múlt havi csapatlétszámból kiindulva. Na hát azt igencsak sikerült túlszárnyalni, a rusnyán esős előzmények ellenére 35 motoros barátunk gyűlt össze a kiindulási ponton a Red Baron törökbálinti bázisán.
Minden motoros társunknak ilyen gyülekezési pontot kívánok, ahol nyugodtan ihatsz egy kávét, miközben szorgos kezű szerelők bekenik a láncodat és megkérdezik van-e bármilyen probléma a vasaddal.
Ismét remek lehetőség nyílt beszélgetni az ismerőseinkkel elmesélni az egy hónap jó és rossz tapasztalatait. Szóval, látva a csapatunk növekedését egyre valószínűbbé vált a tény hogy legalább két segítőre szükség lesz a lassan motoros felvonulássá dagadt csapat haladásához, amelyet Ervin barátunk és jómagam be is vállaltuk minden tapasztalatunk hozzáadásával.
Elindultunk hát Viktória vezetésével, egyik kedvenc megálló helyünket célba véve, ami nem más mint az Etyeken lévő Korda Stúdió.
Szép nagy terület van a főbejárat előtt, így kényelmesen leparkolhattunk és a kezdő motorosok, akik ismét voltak jó páran, máris kipihenhették az eddig megtett röpke utat. Mert azért ne feledjük hogy a Red baron Túraklub elsősorban a kezdő motorosok számára indítja ezeket a túrákat, Ők vannak a középpontban. Azaz Ők mennek elől. míg a rutinosabb (mondjuk 20 év motorozó.. haha) társaink követik Őket, szép nyugodt tempóban haladva végig.
Innen továbbindultunk, s mivel ismételten megdőlt a közös ebéd lehetősége, hol áll meg ilyenkor a motoros csapat máshol mint a Csákváron a cukrászdánál. Nem is értem miért nem alakítottak már ott ki egy nagy motoros parkolót, hiszen a megyei motorosok kedvelt pihenőhelyéről beszélünk.
Ezek után vettük utunkat Oroszlány irányába majd Majki remeteségnél vertünk tanyát… azaz tartottunk kényszerpihenőt.
A várakozás során jó néhányan inkább továbbindultak, mi pedig elindultunk a Turul irányába hogy onnan gyönyörködjünk a kilátásban.
A beszélgetés és gyönyörködés aztán olyan jól sikerült hogy ahelyett hogy már otthon lógattuk volna a lábunkat egy vödör langyos vizben málnaszörpöt szürcsölve (aki szeretné gondoljon ide sört is akár), hazafelé a Felcsút-Alcsútdoboz-Tabajd-Vál-Kajászó szakaszon bekaptuk az esőt, ami nem is kímélt minket amíg…. amíg …. amíg … haza nem értünk. Hát igen, letettük a vasat és el is állt az eső. Lassan elmondhatom hogy esőmenők leszünk a túrák alatt.
A végére egy kedvenckép:
És hogy éreztessem veletek a motorosok „tömegét”, álljon itt egy galéria a Korda Stúdióhoz érkező csapatról: (csak kattins rá a lapozáshoz… amúgy megy magától is…)
Találkozunk egy hónap múlva: SBS