Avagy a szúnyogok nem szeretik a rockzenét !
Előzmények
Sokat kellett várnunk a soron következő Lord koncertre, majd egy hónapot. Addig is elfoglaltam magam, és belevágtam a Lord Klubok cikksorozatba… de eljött végre a május 27-is, lehet indulni, országot járni, irány a Lord után! Akár lehetne ez egy szülinapi ajándék is, hiszen Moncsim 17-én volt pont-nem-írom-le-hány éves 🙂
Az első „jel” amit azonban máris le kell írnom, még az érkezésünk előtt történt az M1-es autópályán. Éppen azon a tájékon jártunk ahol jelek vannak felfestve a pályára, és óriási táblák magyarázzák a követési távolság betartását. Angolul is kint van a túristaajkú (de szépen írtam) népek számára, azaz írva vagyon ángílosul, hogy „1 MARK” (1 jel) az nem jó, de 2 MARKS (2 jel) az már okés… mondom Moncsimnak, hogy nézd itt van Márk neve a táblákon! És akkor húzott el mellettünk Márk a kocsijával 🙂 Na ennyit a nincsenek véletlenekről… Már csak néhány falu, tanya és legelő volt hátra az M1-ről lefordulva….
Időben érkeztünk, vidáman kiszálltunk és…. és …. azta, kb 50 éhes szúnyog rontott ránk azonnal: „friss véééér…” felkiáltással. Na ja… hát a szigetközi Duna partra érkeztünk, mit vártunk. Végül is a szúnyogoknak is van „Itthon vagy otthon”… Persze hogy nem futamodtunk meg, hanem indulás a rendezvénysátor felé csapkodással és kulturált szúnyog anyázással. Közben összefutottunk egy vidám, korunkbeli párral, üdvözöltük egymást ismeretlenül is (hiszen a Lord Butiknak köszönhetően, messziről látjuk egymásról, hogy kik vagyunk), kiderült Ők békés megyéből jöttek a koncertre, egy napi szállással maradnak itt, csakis a Lord koncert miatt!!! Királyság, imádok ide tartozni!
Körbenéztünk, hiszen a Szigetközi Sárkányhajó Sport és gyermek Fesztiválra érkeztünk. Itt kell szerényen, de büszkén megjegyeznem, hogy egy hete hasonló rendezvényen voltunk az Omszki tónál, ahol lányom Vivien az EHE csapatával második lett a felnőtt mezőnyben, és talán csak egy lapátcsapás választotta el az első és második helyezett Sárkányhajót. Bodinak vettünk egy kürtöskalácsba töltött fagyit, hogy jobb legyen a kedve… ilyet se láttunk még! Mik vannak! Mindeközben sárkányhajósok és sárkányhajók el, Lordosok pedig érkeztek folyamatosan. Vége lett a díjátadó ünnepségnek, és megkezdődhetett a Lord beállása… no de itt máris álljunk meg egy kicsit 🙂
A beállás
Azért olyan koncerten se voltunk még Moncsival, ahol a beállás szó szerint a nulláról kezdődik, azaz Loui elkezdi felhordani a dobszerkót, Márk a billentyűs állványokat pakolja a roadokkal közösen. Közben folyik a kábelezés, a bemikrofonozás, a kábelek fizikai bekötése a pultba. Persze mi már ott álltunk barátokkal, ismerősökkel, a jól megérdemelt helyünkön… azaz elöl és csendben figyeltük a történéseket:-) Jött Attila jobbról, felpakolta a cuccait, rákötött a gitár kombókra, érkezett Frenki balról és nekiállt kiépíteni a bőgős területet. Közben a szúnyogok is tették ám a dolgukat, a kis mocsadékok, csapkodtunk rendesen…
Aztán amikor fizikálisan már minden a helyén volt, és Márk is oda szigetelő szalagozta amit oda kellett, kezdődtek a hangpróbák… Attila kezdett belecsapni a lecsóba, riff-foszlányok repkedtek a levegőben, aztán Loui következett a bőrökön. Na az durva volt!!! A nulláról induló lábdob egyszer csak olyat szólt, hogy a mély hang behatolt a testünkbe, a gyomorban megfordult és jött volna ki, de a következő lábdob löketet meg kívülről kapta a test és szinte mindenki egyszerre mondta… Azta… ba… ez de durva! Durván jó volt, olyat ütött mind a KO a nehézsúlyú WBO bokszmeccsen… Aztán hallgattuk a „Loui fülébe sok”, „Márk ládájába kevés”, „Frenki mikéje egyáltalán nem szól”, Márk ládájába sok”, „jó…jóó”, „de nem”, „Loui fülébe kevés”, „gyerekek megszűnt a kapcs digitpult teljes baloldalával”… közben Attila vidáman tolta a riffeket, ha már legalább Ő szólt.De MI egyáltalán nem voltunk elkedvetlenítve… hiszen közben Misi ráduplázott velünk a „Ha egyszer elmegyek, majd mi marad utánam” beálló refrénjével, egyszóval ennek a ceremóniának is élveztük minden percét, azonban Tamarától megkaptam, ha ezt nem írom le akkor „meg leszek posztolva”, szóval jobban járok ha én teszem meg 🙂
A koncert
Szokatlan, 13 perces csúszással kezdődött a koncert, de onnantól nem volt megállás. Atomul szólt minden cucc, megérte a beállással vacakolni (még ma is zúg a bal fülem). Két órás koncertet kaptunk kő keményen, szinte megállás nélkül. A hosszú program ment 4-5 új nótával a Lord45-ről. Ha már itt tartunk, remélem az „Út szélén mindig égnek a gyertyák” egyszer valódi motorbőgetéssel fog kezdődni. A Lord45 korongon is motorhanggal indul, és ez nekem nagyon hiányzik, hiszen baromi jól szólna. Akkor – legalább nekünk motorosoknak – a maximális, orbitális hangulat emelő érzés kielégítéséről nem is beszéltem. Persze, persze… még ha nem is úgy, mint a „Judas Priest – Hell Bent for Leather” nótája kezdődik, de simán beleférne, legalább a motoros találkozókon, a színpad előtt bemikrofonozni egy jószabású V2-est!
Bendegúz neve többször is elhangzott a koncerten, Ő az egyik (ha nem) a legfiatalabb Lord rajongó, akit Gábor töretlen lendülettel tart a nyakában, na ilyen egy igazi Magyar Apa! Ha visszatekerhetném az időt, az én apám, legfeljebb Szécsi Pál, vagy Szűcs Judit koncerten vehetett volna a nyakába, hiszen ezeket hallgatta. De sajnos koncertre sosem ment, így nekem ez az élmény kimaradt…. Bendegúz énekel, csápol, mindent tud amit kell. Pacsizik Misivel ha teheti koncert közben, és ha mégis, véletlenül ellankadna a figyelme (ritkán láttam ilyet) Misi odaszól a színpadról „Te is Bendegúz!” Óriási!
Mondhatnám, hogy sok szokatlan nem volt, mi lett volna egy baromi jó Lord koncerten szokatlan? Ja… de…. amint elkezdődött a zene a szúnyogok elhúztak villám gyorsan, de ezt akkor még észre sem vettük, hiszen nem velük voltunk elfoglalva. De most már tudom hogy a szúnyogok bizony nem szeretik a rock zenét!!!
A másik amit most már szeretnék tudni, hogy ki és miként méri ki a színpad és az elválasztó kordon közti távolságot. Hiszen Misinek most igencsak nyújtózkodni kellett hogy elérje a rajongókat, olyannyira, hogy jajajjjj …. majdnem …. de mégsem – ezt bizonyítandó az első modern kori Lord képregényem itt található. Én nem tudom mit csinál Misi szabadidejében, capoeira órákat vesz, vagy jógázik, karatemester, vagy tornász volt egykor gerendán, amit ma művelt az lehengerlő, sokszor megkaphatta volna a 10 pontot talajon!
Lépcső se volt, így Attila se tudott lejönni elénk, ezért is kár, hiszen ez mindig óriási élmény. Tudjátok van az a…. világsztár érkezik a szállodába és előre leadja a kívánságlistáját. Na szóval Lordjaink is sorolhatnák a rendezőknek: „Iggggeeenn… kell egy V2-es chopper a színpad elé, kell egy lépcső lejáró Attilának és a kordon távolsága sem lehet több mint: Misi guggolva + előrehajolva elérjen minket méter!”
A szokásos „Vándor” uccsószámot követte a visszatapsolás, mint kötelező program, majd a második ráadás a „Szállj Szabadon” zárta a koncertet.
Tudjátok, amikor hetekig csak a magnóból (lemezjátszó, stb) hallgatjuk otthon a Lordot, nagyon ki vagyunk már éhezve az élő zenére, amit Lordjainktól mindig megkapunk. És ezt nem lehet szóban megköszönni nekik eléggé. Köszönjük, köszönjük, köszönjük!!!
További képeket találsz a Lord Pillanatok albumban
Szóljon a Lord!
