Újra itt a Nagy Buli, Móri Motoros Találkozó és Rockfesztivál immár XVIII. alkalommal!
Előzmények
Semmiségnek tűnt az a 70 km-es távolság, amit utaznunk kellett, ráadásul úgy, hogy félúton kötelező megállónk volt. A mostoha sógorjelölt pinceavatójára voltunk hivatalosak szombat délután, ahol a sör, a bor és pálinka mellett, ott rotyogott a bográcsban a csülökpörkölt, miközben főtt a pacalpörkölt a nagylábosban. Sokan gyűltünk össze, vidám, beszélgetős családi délután volt. Legújabb barátom Bence, aki szinte rögtön kivette a kezemből a Lord zászlót, hogy majd Ő viszi és tartja. Ja bocs… persze nem mondtam, hogy a Lord zászlót természetesen kitűztük a családi bulin is, ahonnan már egyből a Gajavölgybe indultunk 🙂
Este 9 körül érkeztünk a 10 órai kezdésre beharangozott Lord koncertre. Húúú…. igazi, kőkemény „utolsónap-a-motoros-találkozón” hangulat uralkodott a táborban. Sátrak, motorok, emberek amerre néztünk a sötétben. Vidám, sokszor túl vidám, vagy éppen már egyáltalán nem vidám motorosok mindenfelé. Jó nagy a tábor területe, volt egy kis túra a sötétben, mire elértünk a nagyszínpadhoz, de mint „fény az éjszakában” kiszúrtuk a Lord butik piros sátorjának tetejét, így tudtuk jó felé megyünk.
A téren igazi vásárhangulat volt, mindenféle motoros bőrökkel, extrém sisakokkal, ruhákkal roskadoztak a sátrak. és egy hatalmas ivósátor a színpad túloldalán…. na oda be se mentünk józanul, akkora hangulat volt. Gondoltam vegyüljünk mint Mátyás király a szegények között, ezért Moncsimra támaszkodva felvettem a taj részeg pozíciót és érthetetlenül kurjongattam. Marhára fel se tűntünk senkinek annyira élethű voltam. Ekkor Moncsi rám szólt, hogy egy Lordos nem lehet részeg… Igaza van, hát „józanul” sétálgattunk tovább.
Végignéztük a beállást, amiről ma azt írhatom, hogy pont olyan volt mint egy nagyzenekari hangpróba az Operaházban, csak más hangszerekkel. Ugyanis a kellemes jazz-rock átkötőzenét fullban nyomták a hangfalakon, aminek sok köze nincs a hard rockhoz. Viszont arra jó volt, hogy Attila riffjei, és Loui 4/4-es rock ütemei olyan disszonanciát varázsoljanak a fülünkbe, hogy teljes zenei kavalkádot hallhattunk szinte a teljes beállás alatt. Közben itt-ott megszólalt a rajongók egy-egy csoportja, akik a „Szóljon a Rock”-ot skandálták jobbról. Végül minden kábel a helyére került, Misivel énekeltünk egyet és kezdődhetett a koncert.
A koncert
Már az első számok kihozták belőlünk amiért jöttünk, énekeltünk, ugráltunk, csápoltunk, élveztük a zene minden percét. Időnként megjelent egy-egy taj részeg, aki megpróbált az első sorig kézzel-lábbal eljutni (vagy tervei szerint azon túl is, mert láthatólag a vaskorlát nem állította volna meg…), amit nekünk kellett megakadályozni, … hát volt aki hanyatt fekve végezte…
De a Lordjaink csak nyomták rendületlenül egyik számot a másik után. Most hallottam először némi morgolódást, amikor Misi valamelyik Lord45 számot konferálta fel, de ezt is az illuminált emberek számlájára írom. A színpad távolsága azonban itt már áthidalhatatlan volt Misi számára, ezért a várt és megszokott kontaktus a törzsközönséggel elmaradt. Egyszer jött csak le közénk a rózsákért a Virágdalnál. No meg…. motor sem volt a „Az út szélén mindig égnek a gyertyák”-nál, pedig a hely meg lett volna rá a színpad előtt… ami szerintem jó lenne ahhoz, hogy egy igazi motoros himnusz legyen a dalból…. de ez marad az én vágyálmom.
Márk hatalmasakat játszott ismét, amit többször is taps követett, Frenki meg a vége felé egy rövid, de piszok jó szólóval zárta az egyik számot, amit zenésztársak is csak mosolyogva néztek, és elismerően tapsolták meg. Nagyon ütős volt!!!
Loui egy frankó emelvényen volt végre, ami lehetne még magasabban is… jól néz ki az a dobcucc… Talán a pergő nem szólt úgy, ahogy szokott, de ez csupán technika lehetett, a többi hibátlan volt Louival együtt. Ja… most láttam először törött dobverőt a színpadon, ami alapkelléke egy rock dobosnak 🙂
Attila szólói, ahogy már többször írtam, annyira szívből jönnek, hogy csukott szemmel hallgatom. Elképesztő zenei élmény. Tavaly voltunk Olaszországban a családdal a Mirabilandia vidámparkban, ahol az iSpeednél 1 óra 40 percet vártunk 55 másodperc élvezetre. Ha nem voltál még ott, és nem ültél még ezen a hullámvasúton, nem is értheted igazán mit kapsz itt. Az élmény sokkal brutálisabb mint a látvány. Pontosan ezt tudom mondani Attila gitárszólóira. Képesek vagyunk másfél órát várni rá Moncsimmal, hogy élőben hallhassuk, mert ha még élőben nem hallottad, nem tudod miről beszélek: Youtube videó – Erős Attila koncertzáró gitárszóló – Bodajk, Móri motoros és rockfesztivál 2017
Misi pedig minden alkalommal betölti az egész színpadot, talán a jobb hátsó részben nem járt egyszer sem, de hát ott nincs is semmi… Viszont minden zenésztársával együtt él a színpadon, mindenkivel eltölt nem kevés időt, és ez annyira belsőséges és családias hangulatot teremt a színpadon, amit csak ámulattal nézünk és élvezzük minden percét akkor is amikor nem énekel. Mert ha énekel akkor nem is tudsz másra figyelni csakis rá. Azt hiszem ezen a képen jól látszik milyen energiák szabadulnak fel egy Lord koncerten:
Őszinte köszönet minden percért amint kapunk tőletek Lordok!
