Előzmények
„Hétvége, nyár, Balaton, Lord koncert!” – kiáltottam nagyot péntek délelőtt. Szóltam kislányomnak, mi lenne ha lejönne Lord koncertre Balatonkenesére, amitől nem volt elájulva, de amikor közöltem, hogy fesztivál is van, és lemegyünk már délután, hogy tudjanak fürdeni, azonnal beszervezte két barátnőjét. Így indultunk útnak öten, teljes strand és Lord felszereléssel az autóban.
Már az út elején neccesen nézett ki azonban az idő, mintha nem akartak volna odébb állni a dél felől gyülekező felhők, aztán a Balatonhoz érve már csepergett is.
Követve Csillát (GPS navigációs segédangyal), könnyed lazasággal fordultunk be a Park sétány 87-be a Hotel Kenese Port üdülőbe (Port=kikötő), ahol még volt bőven parkolóhely. Aztán átnyargaltunk a recepción a vízpartra, és meglepődve tapasztaltuk, hogy itt marhára nincs a világon semmi… uhhh… fordulás vissza. Megtaláltuk a recepcióst, aki mosolyogva mondta, hogy kb. 2 km távolságra landoltunk a Balaton Fesztiváltól, nem jó helyen járunk 🙁
Már hozzászoktunk a bevezető kalandokhoz, így irány tovább. A három lány közül kettő, már a kocsiban visszaöltözött party szerkóba, miután a viharos szélben megértették, hogy fürdés… na az biztos nem lesz ma. Besétáltunk a helyszínre, ahol hatalmas étel és ital kínálat várta az éppen a rossz idő elől hazamenekülő látogatókat, de azért így is voltunk szép számmal.
Vártuk a koncert kezdetét. Közben beszélgettünk Lordosokkal, összefutottunk Fecóval, és Kacsora Gabiékkal, az egyedi virágos hímzésű Lord zászlós családdal. Mikor visszafelé sétáltak előttünk, gyanúsan lett egyel több rózsa a kezükben…. nanananaaaa…. mi aztán tudjuk mi történhetett a háttérben 🙂
A koncert előtt egy órával mi is zászlót bontottunk Moncsival. A négy méteres Lord 45 zászlóra sok ember felkapta a fejét! Sétálgattunk még hátul, mivel nem akartuk az előző zenekart zavarba hozni… közben egyszer csak semmiből hozzánk szaladt egy vidám, jópofa srác, és lepacsizva velünk boldogan köszönte meg hogy itt vagyunk… pár perc múlva már a színpadon ugrált, Ő volt Bagi Péter ceremóniamester az est házigazdája. Azután végre személyesen is megismerkedtünk a Lord Örökké eszméletlen csapatával, Katáékkal (róluk még fogsz olvasni, ezt megígérem!)
Ahogy közeledtünk a színpad felé, becserkészett minket a helyi sajtó fotós, és megkért, hogy a Lord 45 zászlót együtt fényképezhesse a Balatonkenese-fesztivál oszloppal. Aztán egyszer csak a helyi TV stáb jelent meg előttünk, és Pista bácsival együtt adtunk interjút… miről másról mint a Lord rajongásunkról!
A beállás alatt újabb, eddig nem tapasztalt tény, hogy teljes csönd uralkodott, ami kissé zavaró volt, hozzászoktunk már, hogy valami mindig szól ilyenkor a háttérben. Nem tűnt nagynak a tömeg, sőőőőt, mondtam is Moncsimnak, hogy elég kevesen állunk itt, de aztán ahogy közeledett az idő, egyszer csak mint a vándorló hangyaboly, olyannyira nagyra nőtt a rajongók tábora, hogy Márk mikrofonpróbája a „Húúú, de sokan vagytok..” volt, és tényleg sokan voltunk!
Megállapítottuk, hogy a kordont sikerült olyan távolságba helyezni, hogy Misinek esélye sem volt átérni… ez hiba, nem tudom mitől féltek a rendezők és a biztonságiak, de előrébb vihették volna még másfél méterrel legalább a színpad felé.
A koncert
Némi csúszás, Bagi Peti bevezetője és az intró után beindult aztán a Lord rock’n’roll gépezet! Nagyszerű hangulatot varázsoltak Lordjaink, akik úgy játszottak nekünk, hogy öröm volt nézni.
A színpad is adott ezért valami újat, lézerfények cikáztak a koncert alatt időnként, szép látvány volt. Mi megint hátrébb álltunk most, hogy az óriási zászlónk ne zavarja a többieket és a TV stábot. Igen TV-stáb dolgozott a koncerten három kamerával, és egy drónnal. A színpad része volt még két óriás kivetítő, szóval a feeling igazi nagy-fesztivál hangulatot árasztott mindamellett, hogy a helyszín egy barátságos kis park volt. A koncert közben egyszer csak megjelent egy nagy darab srác, arcához húzta a zászlónkat, megcsókolta és megköszönte nekünk! Már megint boldoggá tehettünk valakit, de jó érzés ez! Az első számoknál még volt gond a technikával, a kontroll hangfalakkal, Misi egy-egy szám közben ki is szólt a pultra, de eztán már minden a helyére került.
Közben a szemerkélésből eleredt az eső, de mi Moncsimmal felváltva rendíthetetlenül lengettük a zászlót Lordjainknak, csakis azért hogy érezzék a törődést, miattuk vagyunk itt, mert szeretjük őket, a zenéjüket, a dalaikat!
Végre úgy helyezkedtünk, hogy láthattam, figyelhettem Márk kezét a játéka közben, és elmondhatom, többször csak lestem ahogyan repkedtek az ujjai a billentyűkön, ha három keze lenne mind a három hangszerén egyszerre játszana. Misi felszólítására „Na gyere Márk, művészkedjél egy kicsit…” ámultunk, bámultunk a játékán, amit mindig hallasz, de akkor látod igazán hogy mit is művel, ha a kezét figyeled!
Frenki is fergetegeset nyújtott a színpadon, tolta mint egy gőzmozdony, a fotókon is látszik amilyen élvezettel pengeti az acélhúrokat.
Louiból szinte semmit nem láttam, annál inkább hallgattam, viszont ahányszor a kivetítőre néztem, mindig Őt láttam meg, szóval hátul volt a negyedik kamerás ráállítva 🙂
Szegény Misi…. nincs olyan hosszú keze mint a Nyulánkának a Hihetetlen családból, így esélye nem volt a rajongókhoz elérni. Cserébe énekelhetett a kameraman-nak 🙂 De a hangja nagyon is elért minket, simogatta fülünket minden dallam amit énekelt nekünk! Yesss!
Attila, jó néhányszor körbeszaladta a nem kis színpadot és tolta nekünk a számokat, a riffeket, a szólókat. Egyszerűen nem tud hibázni. Hogyan is hibázhatna egy gitáros, akinek a hetedik húr a szívéből tekeredik a gitár nyakára… csakis onnan, különben nem tudna miket minden koncerten elvarázsolni!
Sokan lepődtek meg ismét a Vándor kezdetekor azon, hogy letérdelünk, ami azt jelezte, hogy sokan most voltak először Lord koncerten. De az előttünk lévő idősebb házaspár is szó nélkül térdelt le az eső áztatta fűbe és ámulva hallgatta a tömeg együtt éneklését. A rövid programos koncertet a Szállj szabadon zárta nagy bánatunkra.
Még maradtunk egy kicsit, és a soron következő lézershow részesévé tettük a Lord 45 zászlónkat. Nem csak én, de sokan kezdték el fotózni, baromi szép volt (mármint a Lord zászló…). A lézershow is szép volt, de azért egy Lord zászló, ami a 45 éves fennállás üzenetét hordozza magán, azért nekünk szebb!
Az persze eszünkbe sem jutott (nem akartunk mi rosszat… mi sosem…), hogy ezzel keresztbe teszünk a lézershow-nak, hiszen az irányított sugárnyalábok a zászlónkon landoltak a tervezett célpontok helyett. Mivel ránk szóltak egy idő után, persze kivonultunk a képből. Beszélgettünk még egy jót Lordosokkal, aztán erős szélben, és akkor már szinte szakadó esőben indultunk haza a közben előkerülő gyerekekkel, tele élményekkel.
És ezeket az élményeket csakis nektek köszönhetjük, Misi, Attila, Frenki, Loui, Márk, Horvát Pisti és mindenki aki a Lord zenekar része!
Köszönjük nektek, és köszönjük Balatonkenese Fesztivál!
