Előzmények
Nagycenkre nem készültünk. De tényleg. Újabb 220 km, én reggel még Stuttgartban voltam, Moncsi sokáig dolgozott aznap. És akkor jött Vivien azzal, hogy Peredájsz lesz és látni szeretné! Hát mit mondhat egy apa, egyetlen kicsi-lánya kérésére (hahahaaa…. végre nem kell magyarázkodni a gyereknek, hogy újabb Lord koncertre szeretnénk menni…) de persze mi is látni szerettük volna a fiúkat. Egyszóval délutánra megvolt a terv, megyünk és kész.
A Lord zászló ismét Stuttgartban, az 1986-os koncertre emlékére
Mikor megérkeztünk, még alig voltak egy páran, de a „fanatics” már ott volt. Katáék éppen Misit köszöntötték egy tortával a 63. szülinapjára! Hideg szél fújt, a rendezvénysátor a falu szélén, a volt focipályán volt felállítva, körítés (vurstli, árusok) szinte semmi már. Megvártuk amíg a jegyszedők is összeszedik magukat és bementünk. Bent a Lord Butik és a söntéspult fogadott minket, pia volt, kaja nem. Ez csak azért érdekes, mert gondoltuk falunap lesz, kajákkal meg ilyenek, ezért nem ettünk indulás előtt. (ezt most elrontottuk ismét..)
A sátorban fa burkolat volt végig az épített színpad előtt, a kordon a lélektani távolság határán, pont úgy amikor a légtornászok éppen eléri egymást a tripla szaltó-moltáre ugrásnál. Meghallgattuk a beállás végét, miközben gyülekeztek a Lordosok a sátorban. Bandáztunk és beszélgettünk.
Megint az az érzésünk volt, hogy nem leszünk sokan, nem lesz tele a sátor, de ez csak a kezdeti látszat…a sátor mindig tele lesz!!! A PoD indított egy marha jó bemelegítő koncerttel, erről itt olvashatsz ha szeretnél.
A koncert
A rövid szünetet követően indított a Lord az „Fázom a szélben” című dallal, ezzel kezdik idén mindig. Mivel hideg volt már az elején elhatároztuk Moncsimmal, hogy nem ugrálunk eszeveszetten, mert megfázunk, volt már erre példa (sajnos ez nem sikerült… még mindig taknyozunk mindketten…).
A hangulat királyi volt, a megtelt sátorban ezer torok dalolt együtt Misivel. Különösen megható volt ma a „Napvilág”
„Emlék ma már, de belül valahol
maradt egy hang,s rád kiáltva szól:
téged nem érhet semmi baj,
életed kísérje a dal!
Remélem néked a köznapi szépet,
s kívánok jót!”
közös eléneklése és aki elöl volt tudja miről beszélek…., a „Virágdal„-ról nem is beszélve, hatalmas vastapssal a végére. Sok gyerek volt az első sorban, vigyáztunk rájuk és kaptuk fel őket hogy pacsizhassanak Misivel, aki egyszercsak lejött és átölelte Rékát.
Bendegúz és Ádi is az első sorból nyomták! Misi többször is lejött hozzánk a színpadról.
A vad számok alatt „Síri csend az éjjel„, „Itthon vagy otthon„, „Az utca kövén” a padló hullámzott alattunk annyira ugráltunk középen, marha jó érzés volt..
Lordjaink hatalmasat nyomtak mint mindig, Frenki szólója igazi „kötelező” rész, már csak Loui hiányzik nekem egy rövid dobszólóval. Nem kellene hosszú…. csak egy kicsit… naaaa….. Loui….kérünk szééépen 🙂
Megint „csak” egy ráadást kaptunk a „Vándor” után. Volt Lord Butik, tehát elhangzott Misitől a „Buli után akit érdekel a sátornál egy pár perc múlva találkozunk” és a „Szállj szabadon„-nal véget ért a koncert nagy bánatunkra.
Nem is kérdés, hogy megérte-e a hosszú utazás, hogy újra élőben hallgassuk a Lordot. A koncert után még beszélgettünk, gyerkőcöztünk egy kicsit. A sok bolondozás közben, volt itt egy rögtönözött szkander bajnokság, ahol Moncsimnak sajna semmi esélyt nem adtak a fiúk, aztán elindultunk haza, hosszú út volt még előttünk.
Köszönjük Lordjainknak, a csapatnak, Nagycenknek, a technikának és mindenkinek aki azért dolgozott hogy újra szólhasson a Lord… nekünk!!!
Utószó
És most itt a végére, valami amit fontosnak tartok elmesélni! Vagyunk jó páran akik messziről (vagy akár közelről, végül is tökmindegy)) érkeznek kocsival, úgy hogy nem szállnak meg éjszakára, hanem bevállalják a késői hazavezetést. Ez sok szempontból is veszélyes lehet, de okulásul a mai történetünk. Az országúton indultunk haza sötétben, erdős, mezős területen. Meghúztam kicsit a tempót, és elég gyorsan mehettem amikor nem volt szembe forgalom és a reflektor messzire elvilágított. Moncsim rám is szólt hogy ne siessünk… az anyai ösztön megérzett valamit. És akkor egy Őz ugrott majdnem elénk, de mire odaértünk „még csak” mellettünk volt, a másodperc töredéke alatt „benézett” az oldalsó ablakomon, majd visszafordult azonnal ahonnan érkezett. Láttam a szemét, a csíkokat a nyakán…Nem lehetett látni előre…. pont a kocsinál érkezett. Az adrenalin löket megvolt, az ösztönös vészfékezés után. Ettől kezdve 70-80 km/h volt a max. sebességünk az autópályáig. Na igen… fél 2-re értünk haza, de hazaértünk! Persze mi jutott eszünkbe akkor is? „Az út szélén mindig égnek a gyertyák” című nóta az új lemezről, ami szerencsénkre nem nekünk szólt és tényleg úgy éreztük, hogy a „Lord” vigyázott ránk.
Nagycenk galéria
