A bemutatkozás után még nem mondtam el nektek miért neveztem el Cézi-nek – azaz Cézár – a kiscicát. Mivel teljesen egyedül találtunk, nem tudjuk hogyan került pont a kertünk végébe. Sok „urban legend” (városi legenda) született aznap arról, hogy miért pont Ő van egyedül, ezeket mostnem részletezném, viszont, mint bátor túlélő és igazán élni akaró erős cica megérdemli ezt a nevet.
Sajnos az anyjával már nem tartja a kapcsolatot, pedig ez tényleg nem rajta múlna, hiszen olyan keservesen tud üvölteni a nap 12 órájában (a másik 12-ben alszik és eszik), hogy ha meglenne az anyja 10 km-es körzetből meghallaná az éjszakában. Mindenhol csak szopizna, az anyacicit keresi mindhiába, csak mi maradtunk neki hogy ezt az űrt betöltsük:
A CÉZÁR videókat Levi alakította át a Youtube-ra (nem munkaidőben!)