Előzmények
Azt hittük hamar leérünk Bokodra, de aztán addig tekeregtünk, amíg késtünk vagy fél órát magunkhoz képest. Akkora forgalom volt péntek délután, hogy már itthon, a fél községben állt a forgalom, mivel az M7-ről lejövő autók nem tudtak rákanyarodni a 70-es útra. Az M1 is be volt állva visszafelé. Hát igen Mi Lord koncertre mentünk, míg mások a Vizes VB-re és a Forma 1-re tartottak 🙂
Aztán Bokodra érve eligazítást kaptunk telefonon, hogy a templom mellett menjünk balra, csak azt nem mondták hogy pontosan melyiknél, mivel 3 templom is volt, így kacsáztunk néhányat, mire megpillantottuk a Polgárőröket és a Lord Parkolót. Merthogy Bokodon kitáblázott LORD PARKOLÓ-val várták az autóval érkező vendégeket, azért ez se mindennapos történet! És az se hogy a minimális belépő mellé végre aznapi Lordos karszalagot kaptunk… egy falunapon! Minden elismerésem a szervezőké!
Rohantunk befelé Moncsival nehogy lemaradjunk valamiről a koncert előtt másfél órával (előzenekar nem volt hirdetve). Aztán kiderült hogy alig vagyunk kb 20-an Katáékat és magunkat is beleszámítva. Lordjaink már megkezdték a beállást, szokás szerint Attila volt fent elsőnek.
Egy Lord beállás
Még nem is írtam le nektek, – akik pontosan kezdésre jöttök – , hogy hogyan zajlik egy Lord zenekari beállás. Először jön Erő a színpadra és beállítja, leteszteli, kóstolgatja mind a három gitárt (vagy éppen négyet). Na persze a húrokon már nem állítgat semmit, ezt nem is tudom mikor csinálja, annál inkább a már korábban bemutatott effekt kombókat lövi össze a gitárerősítő cuccal ami pont mögötte van, mindezt rövid, de elképesztő virgákkal.
Aztán jön Loui, végigmegy minden egyes dobon: lábdob, pergő, kis-tam, közép-tam, nagy-tam és oldal-tam, no meg a cinek. Közben már megjelenik Frenki aki először tol néhányat a basszuson (időnként egész érdekesen, marha jókat játszik), majd következik a már annyira megkedvelt Frenki-Loui összjáték, amibe Attila is legtöbbször belép. Márk a következő a színpadon, mindhárom hangszerrel, a két szinti meg a Hammond. Közben a vokál mikrofonok is beállításra kerülnek amit Erő sokszor kis német versikékkel színesít.
A nem műszaki beállítottságú csajoknak mondom, hogy nem csak a színpad két oldalán lévő nagy koncert hangfalakra történik a beállítás, hanem minden zenésznek van egy kontroll ládája, ahol a többi zenész hangszere szól csak neki (olyan mint a kisrádió a konyhában, csak egy eldőlt Lehel hűtőszekrény méretben). Attila mögött van még egy hangfalkupac, annak mindenféle egyéb szerepe is van azon kívül hogy szóljon is. Aztán Louinak van egy fülese a kontroll ládája mellett mivel Ő hátul ül, oda is mindent be kell állítani.
Éééééés mindezek után jön Misink, aki mindenkit megkér hogy játsszon valamit az Ő kontroll ládájának beállításához, no meg saját magát… . Érdekes ehhez nem Ő énekel hangosabban, vagy halkabban, hanem a technikust kéri meg hogy állítgassa a hangerőt (na ezt csak a szőkébb csajoknak írom). A beállás vége a „Ha egyszer elmegyek majd mi marad utánad” közös eléneklése néhányszor, a már ott álló közönséggel…. Hmmmm nem is tudom…. ilyenkor rákevernek minket is valahova???? Vagy neeeem? Vagy mi?
Nos miután Bokodon ennek a procedúrának vége lett, olyan sok idő maradt a kezdésig, hogy unszolás nélkül is eljátszottak nekünk három számot!!! Nem voltál ott időben??? Akkor erről is lemaradtál 🙂 Már-már azt hittük nem leszünk sokan, de kezdésre megtelt a nézőtér ismét, kezdődhetett végre a koncert!!!
A koncert
Felcsendült az „Fázom a szélben” és innentől kezdve nem volt megállás! Amúgy is az „Ázom-fázom”, „Tépett Álmok” és „Síri csend az éjjel” kezdő hármas blokk, olyan elemi erővel hat ránk, hogy az ember itt már elfelejti a hét közbeni munka minden nyűgét baját, teljesen átmossa az agyadat a rock’n’roll !
Ezután jött a megszokott program a „Hargita„-tól, a „Virágdal„-on át a „Vándor„-ig és a két ráadás. Most már inkább úgy fogalmaznék, hogy a színpad a „szokásos” csillag-fényévnyi távolságban volt a kordontól, de azért az ügyeseknek (ugye Kata, Szabi, Moncsi és a többi elszánt rajongó) sikerült felhasalni a korlátra, hogy elérjék Misit. Ezt most különösen óvatosan kellett megtenni, mert minden eddiginél keményebb felhozatal volt a biztonságiak terén. Tulajdonképpen rád nézett, és meghaltál, a pólón a „Brutal” szó emlékeztetett arra, hogy viselkeggyé’… én nem is írok többet erről, mert még a végén engem találnak meg 🙂 Amúgy jó arc volt a srác, nem csomagolt össze senkit…. végül is ez egy Lord koncert…
Legszívesebben nem hagynék ki egyetlen bulit sem az évben, de ez sajnos lehetetlen. Olyan erővel jön a zene a színpad felől, olyan erővel játszanak Lordjaink minden egyes fellépésen, hogy orvosilag is megérthető mindenki aki Lord függő lesz. A ráadások után elcsendesült a nagyszínpad, kisebb helyi falusi diszkó vette kezdetét, és Mi is lassan elindultunk haza.
Köszönjük nektek Lordjaink, Misi, Attila, Márk, Loui, Frenki hogy megajándékoztatok ezzel az érzéssel, és persze hogy nektek is köszönjük Horváth Pisti, Szeleczky Misi, Kovalcsik Gyuri és a technika, és persze nemkülönben a bokodi településvezetésnek és Bokodnak, hogy vendégül láttak minket!
