Előzmények
Kezdhetném azzal, hogy Rábapatonán a Lord koncerteken mindig történik valami, de nem tehetem, mert Misi is így kezdte a fellépést: „Az elmúlt 45 évben rengeteg helyen felléptünk már, de nem is tudom miért Rábapatona valahogy kimaradt eddig az életünkből”. Nem csak a zenekar de Mi, rajongók sem jártunk még itt. Viszont Falunapból idén már kijutott nem is egyszer, ezért nagyon készültünk párommal a koncertre. Olyannyira, hogy egy kis „előszervezkedés”, és Noémi egy ártatlan megjegyzése (miszerint összehozhatnánk már egy Lord pikniket) után nekiálltunk Moncsival rumos-meggyes sütit sütni, amit persze magunkkal is vittünk.
Aránylag hamar letudtuk a 145km-es távolságot az M1-en (az M1 még fontos lesz a végére…) és érkeztünk meg Rábapatonára, ahol először gyanúsan sehol senki nem volt az utcákon, de aztán egyszer csak megláttuk a temérdek fényvisszaverő mellényes embert. Amerre csak néztünk vidám és kedves Polgárőrök voltak és irányították a népeket, meg is jegyeztük, hogy itt tuti biztonságban leszünk.
Leparkoltunk, meglátogattuk a Lord Butikot, találkoztunk sok ismerőssel (előkerült Gabi almapálinkája…) Megállapítottuk, hogy most kifejezetten sok gyerek (bocsánat gyerekes Lordos család, ééééés gyerekes Lordos zenész…) érkezett, mindenfelé lurkók szaladgáltak. Természetesen izgatottan vártuk a koncertet, amit ki más, mint a helyi polgármester konferált fel a falunapok szokásai szerint.
Már a koncert előtt ismét (és ismét) megállapítottuk, hogy az a fránya kordon megint messzebb van a kelleténél. Ahogy majd a képeken is láthatjátok sikerült úgy beállítani, ahogyan az úszó vb-n, amikor a győztes egy ujjbeggyel nyer, azaz Misi éppen hogy elérte az első sor fanatikus rajongóit, akik mindent megtettek azért hogy ez sikerüljön is.
Nem csoda, hogy próbálkoztak, hiszen egy falunapi koncert teleházas (azaz telt sátras) hangulata azt hiszem mindig nagyon jó légkört sugároz és ez igaz volt a mai bulira is.
A beállás közben ismét jött egy kedvenc részünk, amikor Frenki bőgője megszólal, erre Loui csuklóból rátol egy dupla lábdobos, rockos kíséretet, ehhez időnként még Attila is hozzátesz egy-két riffet, húúúú… ezt is imádjuk, csakúgy mint Misi beállásában a „sipsiri sáp sáp.. egy…kettő… három..” után a „Ha egyszer elmegyek majd mi marad utánam” hangpróbát.
A koncert
Hatalmas ugrálással és tapssal kezdődött a koncert. Már az első számnál Misi megtalálta és meg is fogta a Márk előtt lévő olajos sátortartó vasat, aminek nem örült ugyan, de cseppet sem zavartatta magát és énekelt tovább nekünk. Ahogyan jöttek sorban az idén már megszokott számok úgy emelkedett a hangulat is.
Előkerült Katáék küblije több alkalommal is, aminek hatására csak tovább nőtt a kemény mag hangulata. Ez aztán odáig fajult hogy Tomi olyan odaadóan énekelte a nézőtérből Misi szemébe nézve a „Szemedben Csillagok” dalt, amit már Misi sem bírt megállni nevetés nélkül „Őrültek vagytok!” kiáltotta… jó röhögtünk mi is… szórakozzon már a zenekar is neeeem??? 🙂
Minden volt ma amiért jöttünk: Attila elképesztő gitárjátéka, Frenki felszabadult bőgőzése, Loui sátorvas rezegtető ütemei, Márk virtuozitása a billentyűkön és Misi…. Misink hangja. Ezért jövünk, ezért megyünk és ez az amire várunk akár heteken át.
Minden szempontból tökéletes koncertet kaptunk, semmiféle technikai hiba nem zavarta most meg a koncertet. Nem véletlenül nem írtam, hogy nem zavarta meg a „koncert hangulatát”, hiszen azt már tapasztalhattátok, hogy nincs az a technikai malőr, ami a rajongók hangulatát megzavarhatná egy Lord koncerten!
Együtt ugrálás a „Hargita„-ra, hatalmas vastaps és közös éneklés a „Virágdal„-nál ami előtt elhangzott két szülinapi köszöntő is: Erikának, aki ráadásul Rábapatonán él és Ildikónak aki Rékával a nyakában fogadta Misi kedves szavait. Volt meghitt „Vándor” éneklés, Bendegúz is énekelt és csápolt, csakúgy mint a 3 éves Réka, és a többi kis poronty, akik az első sorban állva, vagy éppen a szüleik nyakában bulizták végig a koncertet.
Az „Itthon vagy otthon„-nál annyi zászló repült a színpadra (többek közt két felvidéki is), hogy Misi már nem is tudta hova tenni azokat. Végre mindenhol nemzeti színű Lord zászlók voltak leterítve vagy lógtak, még Loui dobszerkóján is!!!
A végén pedig az elmaradhatatlan hullámzó kezek a „Szállj szabadon” alatt. És már megint vége lett a koncertnek.. ne máááár…..
Éjjel fél egy után értünk haza, mivel jól beszívtuk az M1 autópályát, ahol a Vizes VB-re százszámra érkező külföldi autók miatt nem tudtunk haladni rendesen. Sebaj… addig is Lordot hallgattunk a kocsiban 🙂
Köszönjük Rábapatona!
Köszönjük Lordjainknak és ismételten mindenkinek aki a Lordot segíti és velük dolgozik, hogy megajándékoztatok minket ismét ezzel a hatalmas élménnyel!