A következő interjú 1988-ban a Polip magazinban jelent meg. Joó Alfréd készített interjút Vida Ferenccel
„Előny vagy hátrány vidékinek lenni? A legtöbb futballista, rockzenész az utóbbira válaszol igennel. Vidékről indult, sikeres együttesek — Edda, Color, East, Rolls — tudták, mikor kell venni a batyut és közelebb telepedni a tűzhöz. Ajánlották már ezt a szombathelyi Lordnak is. Ők azonban vállalva a vidékiséget, a fővárostól több mint kétszáz kilométerre próbálják meg a betörést a rockpiacra … A Lord a maga erejére, s lelkes rajongóira támaszkodva sikerrel vette az akadályokat. Immáron új generáció tombol koncertjeiken, az apa korúak a háttérbe húzódva figyelik az eseményeket. Valamikor ők emelték magasra a zászlót, ám elszaladtak az évek. A Lord térnyerése egy kicsit a vidéki rockzene elismerését is jelenti, s ezen az úton tovább kell menni. Mindig lesz, aki azt a bizonyos zászlót felemeli és meglengeti, mert a rock örök és elpusztíthatatlan, egész generációk szellemi tápláléka …” (Kozma Gábor: Lord — Rock-sztori)
A zene az életem értelme vallotta be egy alkalommal a mozdonyvezetőből zöldségessé, majd hangszerboltossá lett zenekarvezető, Vida Ferenc. Sokan fanatikusnak tartják. Az is. S ezzel a megszállottsággal tartja össze immár másfél évtizede a Lordot. Született rockzenész.
Alfréd: Nemrég megjelent első hazai nagylemezetek, a Szemedben a Csillagok. Hogyhogy végre sikerült?
Vida Feri: Egy feltétele volt csak a Pro Menedzser Irodának: mi hozzuk a mesterszalagot. Ha el tudjuk készíteni, van LP, ha nem, nincs. Régi barátunk, Joe Schneider jóvoltából — aki korábbi, Ausztriában felvett, s a nyugat- európai piacokon terjesztett lemezünket is összehozta — a „sógoroknál” csináltuk meg. Mit gondolsz, mennyibe kerül egy ilyen mesterszalag? Félmillió forint. Ennyit takarítottunk meg a lemezgyárnak. S tudod mi az érdekes? Nem lett olcsóbb a lemez.
Alfréd: Tehát félmillió a mesterszalag. Azt még el tudom képzelni, hogy sikerült ennyit összekaparnotok. Néhány kilométerrel arrébb azonban nem éppen „kemény” a forint. Divatos rossz szóval élve, ki szponzorálta a kinti felvételt?
Vida Feri: A stúdió vezetője vállalta a költségeket. Kiadásait egy későbbi ausztriai koncertkörutunk bevételeiből, reklámjaiból fedezi.
Alfréd: „Lemezezzünk” még egy kicsit! Amennyire én tudom, nincs nagy szerencsétek a fekete korongokkal.
Vida Feri: Még hogy szerencsénk? 1981-ben kezdődött. Megnyertük az Ifjúsági Magazin és a KISZ KB közös dalpályázatát. A győztesnek egy kislemez volt beígérve. Gondolom kitaláltad: az ígéret csak ígéret maradt. A sors fintora, hogy a Ne higgy senkinek című nótával győztünk. Aztán megcsináltuk Ausztriában a már említett LP-t Big City Lights (Nagyvárosi fények) címmel. Sajnos, Magyarországra csak mutatóba jutott belőle. Két éve megjelent egy kislemezünk tízezer körüli példányban. A két dal, az Akarom öt és a Csakis a lényeg sikeres volt. Felkerültek a slágerlistákra. A lemez is elfogyott. S nekünk mégis újra bizonyítani kellett. No nem a közönségnek — a ,lemezcsinálóknak”. S most végre itt az első hazai LP-nk, tizenötezer példányban…
Alfréd: Tizenötezer???
Vida Feri: Ti-zen-öt-e-zer. Ez egy vicc! Meg is kérdeztem: ezt csak Vas megyébe szánták? „Megnyugtattak” — ha elfogy, lesz utánnyomás. Ne hidd, hogy a levegőbe beszélek, amikor kevésnek találom a tizenötezret. Rajongóink állandóan küldik a kazettákat másolásra. A gyorsmásolónk szinte éjjel-nappal forog. Az évek során ezekből a nótákból „aranykazetta” lehetett
volna…
Alfréd: Tavaly év végén nem is akármilyen személyi változás történt az együttesben. Sokak meglepetésére leigazoltatok egy igazi „showman”-t, a Karthago, a Fáraó egykori billentyűsét Gidófalvy Attilát.
Vida Feri: „Gidó” a Fáraó megszűnése után keresett meg bennünket, s felajánlotta, hogy szívesen dolgozna velünk. Nagy Feró hívta a Beatricébe, ő mégis a Lordot választotta. Szombathelyen alberletben lakik. Hetek alatt átvette a nótákat, nagy szerepe van az új Lord-fazon kialakításában. Közönségünk is elfogadta a „harcsabajszút”. Attila verbeli zenész, rengeteg ötlete van, igazi frontember.
Alfréd: A Lord az egyik legtöbbet koncertező zenekar.
Vida Feri: 1986-ban 96, tavaly 102(!) fellépésünk volt. S a legtöbb helyen telt ház várta az együttest. Szinte az egész országot bejártuk — most már nem mondhatják ránk, hogy csak a Dunántúlon vagyunk ismertek. A KEK-en is játszottunk, a koncert felvételét a televízió bemutatta. Ott voltunk Bécsben az Osztrák Szocialista Párt hagyományos Duna-szigeti rendezvényén is. Az osztrák tv hétperces összefoglalót sugárzott a Lordról. Az idei esztendőben sem panaszkodhatunk, van bőven meghívásunk. Júniusig negyven koncertet adtunk.
Alfréd: Osztrák kapcsolataitok nem új keletűek. A jól értesültek tudni vélik, hogy egy menedzser irodával is szerződésetek van.
Vida Feri: Nem olyan nagy titok ez. ötéves exklusiv szerződést kötöttünk, melynek komoly előnyei vannak. Augusztus 13-án önálló szabadtéri koncertet adunk Bécsben.
Alfréd: Van egy fotó itt az asztalon. A kiváló angol együttes, a west-cost stílusban muzsikáló Magnum vezetőjével parolázol. Ahogy látom, a fénykép a császárvárosban készült. Mit jelent ez a kézfogás?
Vida Feri: Hogy mit? Azt még én sem akarom elhinni. Most hadd ne válaszoljak. Passz
Alfréd: Értem. Szóval sínen vannak a dolgaitok.
Vida Feri: Merem remélni. A csillagok állása is valami hasonlót mutat. Tudod, kémleljük az eget…
(Joó Alfréd: Polip újság 1988)
Interjú Vida Ferenccel az egykori Polip ujságban1988-ból