Előzmények
Tél van és hideg, ráadásul tombol az influenza az egész országban. Mégis van olyan esemény, ami beindít mint egy zombit és elindulsz akár vakon is. Ilyen esemény lehet egy rock koncert, főleg ha Lord koncert, amiről már akkor is tudod hogy marha jó lesz, amikor még csak gondolatban állsz a színpad előtt napokkal az esemény előtt.
Eredetileg nem készültünk Győrbe Moncsimmal, de már annyiszor fordult elő velünk tavaly is, hogy egyszer csak ott vagyunk, hogy ezen már nem is csodálkozunk. Azért még a mi korunkban is elcsattanhat otthon az a mondat valamely családtagtól, hogy „Normális vagy? Koncertre mész ilyenkor? Elment a maradék eszed is? És a gyerekek?…” , és ilyenkor érzi magát az 40+ 50+ os rockrajongó újra 16 plusz-minuszosnak és megy…
Ezek a Lordos évek egyre izgalommal telibbek sokunk számára, hiszen nem csak közelítünk a bűvös 45-höz 50-hez 55-höz mint a zenekarunk, hanem át is lépegetjük szép sorban. Janival is pont ez történt, ezért nála gyülekezett egy kisebb csapat a koncert előtt, hogy illően megköszöntsük..
A képeket elnézegetve, akár egy újkori Lord klubgyűlésnek is beillett az esemény. Mindenki Lordos pólóban (bocs én peredájszban, Pistabá meg nem is tudom milyenben…), ment a sztorizgatás, csepegett a pántlika, Boszka és a tündéri lánya no meg Jani sürgött forgott megállás nélkül. A sok süti szinte el sem fért az asztalon, miközben lecsó rotyogott a fazékban. Felavattuk hát a házat, Janiék elmondása szerint soha ennyien még nem voltak náluk egyszerre. Hejjj!!! Lord és Rákendról!!!
De van még itt egy 5-ös szám a Lord körül, mégpedig, hogy már csak tényleg napokban mérhető amikor Lordjaink el fogják érni az 50000 (!) kedvelést a Facebookon ami nem akármilyen szám. Csupán 19 olyan város van hazánkban amelynek lakossága megüti ezt a számot, de ha azt mondom nektek, hogy komplett Nagykanizsányi, vagy Dunaújvárosnyi, vagy Hódmezővásárhelynyi embertömegről van szó, esetleg egy Százhalombatta + Dombóvár + Kalocsa kombináció így már könnyebben el tudod képzelni mennyi rajongót is jelent ez a szám.
Közben repült az idő Boszkáéknál, mikor Szilárdékkal észbe kaptunk és felpattantunk, hogy Mi indulunk most azonnal, hiszen a POD 19.00-re volt kiírva valahol a neten és nekünk már akkor ott a helyünk! Mindössze 6-8 perc volt Janiéktól a győri Bridge Klub, ahova rövid 5 perces, fagyos hidegben eltöltött várakozás után jutottunk be kapunyitáskor. Persze ezt kissé benéztük, mert 19.00-kor csak a kapunyitás volt, de kárpótoltak minket a POD-os srácok egy komplett dallal a beálláskor.
A helyről csak annyit röviden, hogy rendkívül kultúrált, barátságos, de… kicsi és szűkös. (hogy pontosan mekkora azt előtte nem sikerült megtudnom, mert hiába kérdeztem meg a klubot, nem árulták el ezt a valamiért túl bizalmas információt… persze most már tudom, de most meg én nem mondom meg… hahahaaaa)
Már belépéskor tudtuk Moncsimmal, hogy teltház lesz, amin egyáltalán nem fogunk csodálkozni a hely mérete miatt, és persze ez így is volt. A színpad is kicsi, főleg két zenekarra méretezve. Azon elmélkedtem, ahogy a POD-os srácok lóugrásban pakoltak a színpadra, hogy a jó istenbe fognak itt mozogni, és mi lesz Szotyival, helye szinte semmi, pedig egy mozgásigényes gyerek (hahahaaaaa.. aki látta már a színpadon tudja miről beszélek).
A Lordjainkról nem is beszélve, itt nem fog Attila szaladgálni az biztos. Mivel a színpad mélysége pont akkora volt mint a szélessége, Louit egyáltalán nem láttuk a koncert alatt annyira hátul ült. Azt hiszem zenekarunk nem ehhez szokott, de mi sem, azonban ez nem változtat egy Lord koncert hangulatán, amit csak úgy mellékesen jegyeztem meg azoknak akik vagy nem tudtak eljönni, vagy egyszerűen nem fértek be a kis méretek miatt. De a lényeg csak ezután jött…
A POD-ot rövid átszerelés követett, addigra már zsúfolásig megtelt a „nagyterem” és beindult a szauna. Már Dávidék is törölköztek megállás nélkül a színpadon, Szokodi Zoliról nem sikerült olyan videót készítenem amikor nem ivott (jajjj mit, mit hát vizet….)… Ablakokat persze ekkor még nem lett volna ildomos kinyitni a kinti mínuszok miatt, így viszont a meleg és a pára egyre nőtt a színpad mindkét oldalán.
A koncert
Rövid technikai szünet volt még, és hát mint tudjuk a Lordosok énekléssel töltik meg a csendet, ezért Moncsim bele is kezdett a „Ha egyszer elmegyek majd mi marad utánam…”-ba ami össznépi éneklésbe hajlott persze. 2-3 refrén közös eléneklése után végre beindult a Lord gépezet, zenészeink törölköztek, mi meg izzadtunk és nem csak azok akik ugráltak az első sorokban. Azt hiszem ezzel az idei programmal nagyon odatették magukat a srácok. Olyan mint Limahl-tól a „Never Ending Story„ úgy érzed hogy ennek sosincs vége! És ez így a jó. A tracklistát most be sem teszem, hiszen dalról dalra ugyanazt kaptuk amit az első két bulin.
A hangulaton érződött, hogy jóval közelebb járunk Vas megyéhez. Rengeteg régi ismerős és Lordos barát volt itt ezen a bulin, fel sem tudnám sorolni a neveket. Időközben megcsodáltam Visi Pisti baromi jólsikerült pólóját… Ha jól körbenéztél Frenki anyukáját is megtalálhattad a közönségben. Pest azért messze van Szombathelytől, de Győr már nem, ezért fél nyugat-magyarországról jöttek a Lordosok és persze nem hagyhatom ki Szilárdékat a határon túlról.
Az „Itthon vagy otthon” valóságos zászlóesőt hozott a színpadra, szinte nem volt hova tenni a trikolór lobogókat. A koncert során egyre melegebb és melegebb volt, szinte a falról is csurgott a verejték. Attilát se sűrűn látod inni a színpadon, de most kénytelen volt pótolni az elvesztett folyadékot. Frenki az első fél óra után már úgy nézett ki mint Conan a barbár egy győztes csata után. Láttunk egy hatalmas headbangelést Márktól és Frenkitől, tombolt a rock!
Még csak a harmadik koncert, de már százak énekelték a „Melletted vagyok” refrénjét és figyeltük élvezettel Attila hihetetlen gitárjátékát a szám alatt. Misinek volt lehetősége foglalkozni a közönséggel, a kordon közel volt az aránylag alacsony színpadhoz, de neki ez sem volt elég, már megint lejött a közönséghez, hogy minél több rajongót elérhessen..
Még egy fontos dolgot meg kell említenem ennek a koncertnek a kapcsán, mégpedig a mozgáskorlátozott rajongókat. Nem először fordul elő, hogy eljönnek egy-egy koncertre, ami rendkívül becsülendő dolog. Azonban a helyi szervezők (és ez nem kifejezetten és csak a mostani bulira vonatkozik) valahogy nem foglalkoznak velük kellőképpen, és beengedik Őket a tömegbe, ráadásul az első sorokig, ahol nincsenek jó helyen. Nem várható el a körülöttük lévő rajongóktól, hogy maximálisan együtt érezzenek velük a buli hevében, miközben Ők sem tudják élvezni úgy a koncertet, hiszen hiába vannak elöl úgy sem látják a színpadot ülve rendesen. Nem értem miért nem biztosítanak számukra megfelelő helyet a kordonok előtt, mindenki sokkal jobban járna ezzel, és így Ők is megkapnák azt a megbecsülést ami kijárna nekik, ha már eljöttek egy bulira. Ez az apró odafigyelés a helyi szervezés feladata lenne és nem hiszem hogy megoldhatatlan probléma. Ezek a rajongók megérdemlik a maximális törődést!
Különleges hangulatú volt ez a buli, ami a jelen lévő nagyszerű társaságnak is volt köszönhető. Azt hiszem mindenki emlékezni fog erre a közös izzadásra és a koncert utáni jeges légáramra, ami megcsapott minket az ablakok kinyitásakor.
De nem ez a lényeg! Hanem az hogy megint láthattuk és hallhattuk Lordjainkat élőben egy baromi jó koncerten! Rákendról! Köszönjük!
Galéria
