„Megyünk Szolnokra? Naaa… ugye lemegyünk Szolnokra”. – kérleltem Moncsimat a hét közepén.
„Jaj nem tudom szívem, annyi minden van Húsvétkor, tudod a gyerekek, Vivien születésnapja, sütni, főzni kell…” – volt a válasz.
„Akkor megyek érted és megszöktetlek…” – feleltem, de szombaton már hozzátettem, hogy mindent megcsinálok, krémet keverek, tortalapot kenek, mosogatok és mindent amit kell, csak időben el tudjunk indulni. A Hazáért és a Lordért mindent!
Így kezdődött a szolnoki Lord koncertünk története, hiszen a hét közepén még egyáltalán nem volt biztos hogy a család mellett eljutunk a bulira. Most még úgy sem tudtam bebiztosítani magam Moncsinál, hogy titokban megrendelem előre a jegyeket és meglobogtatom előtte, mert erre nem volt lehetőség. De a sors kegyes volt hozzánk, minden gyerek talált magának programot, a szülinapi tortát elkészítettük, macskánk is már délelőtt szült (jajajajjj van 5 kiscicánk…), szóval este fél 7, indulás Szolnokra, GPS szerint 120km , szóval nem para, itt van a szomszédban…
Kapunyitásra érkeztünk, addigra már volt jó pár Lordos a szolnoki Váróterem Klubban. A kb 400 fő befogadására képes klubhelyiség, amely valóban egy épületben van a pályaudvarral, kellemes klubhangulatot árasztott. Kint és bent is le lehet ülni egy sör, vagy más üdítő felhörpintésére, nekünk cidert ajánlottak a pultnál, de mi nem iszunk alkoholt…. túl sűrűn….
Bent a színpad mindössze egy paravánnal volt elválasztva az előtértől, azonban ajtó… na az nem volt, így aztán már időben beálltunk a rögtönzött Lordos kupacba és néztük a zenekari hangbeállást. A Lord koncert ezért nekünk, akik ott álltunk már fél órával korábban elkezdődött. Kaptunk is két teljes számot, a „Hargitát” és a „Ha egyszer elmegyeket”, amiket természetesen már együtt énekeltünk Misivel… óriási! Ilyenben sem volt még részünk. Láttuk hogy a fiúknak is tetszett, ahogy a maroknyi csapat már izeg mozog, ugrál, és énekel odakint a váró bejáratánál…
Aztán a zenekar kivonult, jött a „kapunyitás”, azaz szóltak hogy bemehetünk. Aránylag kis helységbe kerültünk, kis színpad, szük hely…. meg is jegyeztük hogy Attila itt nemigen fog ugrálni és rohangálni, de amint azt később olvashatjátok, ezt is megoldotta 🙂 10-15 perccel a kezdés előtt, megjelent Loui a jobboldali függöny mögül, ment a helyére a dobokhoz…. matatás….keresés… aztán lejött az első sor elé beszélgetni az ismerősökkel, rajongókkal, és…. felkockázott egy táblás csokit majd együtt csokizott az elöl állókkal… már ebből lehetett érezni az aránylag kis hely családias, laza hangulatát.
Elérkezett a 9 óra, jött a 45-ös Intro és megkezdődött a koncert. Semmi „extra” már az első szám alatt ugráltunk, énekeltünk, és élveztük az előadást. A kis helységből adódóan hamar meleg lett, ami láthatóan kezdte zavarni a zenekart is, és végül a Virágdal alatt amelyet csak Misi és Attila ad elő, röpke kivonulással jelezte Márk, Frenki és Loui hogy ezen változtatni kell. Végre elhúzódott az oldalsó függöny és hűsítő szellő áradt be a színpadra és ránk is azonnal. Hahhhh… száradunk!!!
Aztán voltak még más gondok is… Loui nem hallotta Attila gitárját a fülesében, amit heves kézmozdulatokkal jelzett, majd Misinek kellett kiszólnia a technikusokhoz, hogy toljanak már Loui fülhallgatójára némi gitárt.
A koncert közben ment tovább, a hangulat fergeteges, mint ahogy az lenni szokott, új és régi számok felváltva következtek sorban. Mivel a színpad kicsi volt, a zenészeknek nem volt nagy mozgástere, a kontroll cuccok miatt pedig Misi is alig-alig tudott kinyúlni az első sorokban állókhoz. Aztán Attila megoldotta… a színpadi mozgáshoz szokott gitárosunk fogta magát és lejött a színpad elé, a fotósok szűk sávjába egy szám erejéig. Óriási! Mekkora királyság volt, istenem! És az érzéshez hozzátartozik, hogy nem voltak biztonságiak, akik ilyenkor kísérik a zenészeket, énekeseket, mégsem zavarta meg senki az önfeledt gitárjátékában. Attila még mindig olyan, mint egy kisgyerek aki most kapta meg az első gitárját, csak éppen vele született módon tud már rajta játszani. Folyamatosan mosolyog ránk, annyira élvezi hogy játszhat nekünk… és ezt mi meg is háláljuk persze. Állat jó hogy vagy nekünk Attila!
Volt némi nem megszokott kavarodás az első sorok mögött is, amikor egy vélhetően illuminált (?), testesebb hölgy elkezdett mocorogni és vándorolni, majd keresztbe vágva magát megpróbált bemenni az öltözői részbe. Az utolsó etapban újra a technika került előtérbe, Misi kontroll hangfalából jött a gerjedés, ezért ismét kiszólt, ha másképp nem megy kapcsolják le, mert nagyon zavaró. Persze ezt mi annyira nem érzékeltük, a hangerővel és a hangminőséggel, nekünk nem volt gond, még másnap is zúg a fülem 🙂
Óriási vastaps a végére, majd a két ráadás dal, ahol a Szállj szabadon volt a szokásos befejező nóta.
Tízezer köszönet ismét a Lordnak, hogy bárhova képesek elmenni hogy fellépjenek, de mi is jó páran képesek vagyunk követni Öket, hogy ott legyünk! Úgy kezdődött nekünk ez az idei év mint amikor úttörőként jártuk az országot és gyűjtöttük az országjáró kiskönyvünkbe a bélyegzőket: Budapest, Csorna, Fehérvár, Szolnok már megvan… 🙂
