Lord Örökké: azaz a Szombathelyi banda története
Nem árulok el újdonságot azt hiszem senkinek, hogy friss hús vagyok köztetek, hiszen párommal 2017-től járunk koncertekre. De már az elején feltűnt egy vidám és ütős kis csapat, akik nagyon sok bulin ott tombolnak az első sorokban, és amikor ott vannak, minden alkalommal friss, hamvas rózsák repkednek Misi felé a Virágdalnál. Eddig bírtam, hogy ne ismerkedjek meg velük. Nem lehet őket nem észrevenni, tolják a hangulatot rendesen, amit (ahogy később kiderül) mindig „megalapozottan” tesznek. Viszont azt hiszem sok mindent nem tudtok róluk, mi mindenre képesek még a zenekarunkért, Lordjainkért 🙂
A csapat
Ismerkedjünk akkor meg a „Lord Örökké” (zászlójuk után szabadon…) csapattal. A „mag” a legőrültebb rajongókból áll: Kata, Szabolcs, Pistabá, Zita, és István, de van mikor nem öten, hanem kilencen mennek koncertre, bár ez ritka a többiek elfoglaltsága miatt.
Kata és férje Szabolcs Bükön élnek, Pista bácsi Zitával Szombathelyen, István Górban. István fontos… nagyon fontos… Ő szállítja a csapatot:-) Egy éve mennek közösen a koncertekre, előtte is jártak persze, de egyszer Kata úgy gondolta, hogy jó lenne ismerkedni, és a távolság sem sok köztük: a Bük – Szombathely – Gór Bermuda háromszög kb 30-35km.
Kata: „Általában én szervezem azt, hogy mikor melyik koncertre megyünk. Nálunk Bükön van a gyülekező. Volt úgy, hogy koncert előtt kitaláltam, hogy menjen a Lordos kis csapat szabadulni a Savaria tömlöcbe… ez egy izgalmas szabadulós játék Szombathelyen. A játék után készült rólunk közös fotó, és utána indultunk a zalaegerszegi koncertre…”
Tehát a sofőr István, ez fontos momentum… mivel Ö nem iszik pálinkát…. sem… A Lord koncertek előtti büki gyülekező már „welcome drinkkel” kezdődik, István hozza a pálinkás „küblit”, amit aztán visznek is magunkkal. Ez a pálinkáskübli aztán időnként a koncert alatt párszor látható is a magasba emelve, néha még Misi is mosolyog ha meglátja (Szegény Misi … gondolom azért néha, mert neki is jól esne…. óóóó azok a kegyetlen rajongóóók)
Kata: „Amikor indulunk, akkor szedem le a Lord zászlónkat, ami otthon a nappalinkban a lépcső korlátra van kifeszítve. Szóval zászló leszed, virágok gondosan vizes fiolába téve, ami természetesen aznap van vásárolva a virágboltból. A virágboltos kis hölgy már csak mosolyogva annyit kérdez tőlem: hol lesz koncert?”
Amikor közösen elindulnak az autóval, Kata hangosan elkezdi „Ha egyszer elmegyek majd mi marad utánam” dalt, ekkor már mindenki szélesen mosolyog és énekel. (Amúgy ezt nagyjából mi is igy toljuk Moncsival… szóval vannak közös őrült szokások) Az úton az új albumot hallgatják, közben pálinka sör kísérettel a refréneket megalapozva. Egyszóval már a kocsiban őrült hangulat uralkodik rajtuk, éneklés, tapsolás, kezek a magasban. Szegény Hutera Pisti biztos unatkozik koncertről hazafelé útközben amíg vezet, mert amilyen aktív a csapat az autóban odafelé, annyira ártatlanul szoktak aludni hazafelé.
A budapesti nagy koncertre egy nappal előbb érkeztek a „nagyfaluba”. A koncert előtti nap egy zuhanykabinnal vonultak ki az Aréna elé…. aztán zenekar 45 éves szülinapjára készítettek egy virágkosarat 45 szál műrózsából, benne a Lord 45 felirat rozsdamentes acélból… na az se semmi….
Szabolcs: „Sopronban voltunk koncerten, vonattal utaztunk. Koncert után taxit hívtunk, mert persze a hajnali vonatig volt még pár óránk.. Két taxit hívtunk, és csak annyit mondott Kata a sofőrnek „Oda vigyél minket ahol szórakozni lehet” Így kötöttünk ki egy disco előtt, ahova természetesen teljes lordos felszerelésben be is mentünk.. Kértünk egy italt, majd elő került a Lord zászló is! Na abban a pillanatban oda jött hozzánk egy hölgy, és kérte hogy álljunk össze egy fotó erejéig, aminek szívesen eleget tettünk, majd egyszer csak a Dj már játszotta is a Vándort…”
De van itt azért bőven más is! Végig köszöntötték a zenekar tagjait a születésnapjaikon…
A szülinapi köszöntésekre tehát nagy hangsúlyt szoktak fordítani, a köszöntő szöveget Kata mondja, persze tele izgalommal, a tortára is vigyázni kell szállítás közben, és mindenki ad át valami plusz ajándékot amit szeretne.
Voltak szeretett menedzserünknél is márciusban szülinapi köszöntésen. Akkor műtötték Istvánt ezért aztán a meglepi köszöntésre az otthonukban fogadták Őket ahol a torta mellé kapott tőlük egy túlélő kannát 🙂
A csapattagok
Kata: „Már gyermekkoromban megkedveltem a zenekart, mivel a szüleim is folyamatosan Lordot hallgattak, és most már az én gyermekeim is ezt teszik. Előfordult olyan, amikor este 18.00-óra után hazaértem a munkából, a 6 éves kisfiam szólt „Anya hallgatunk valami zenét?” Kérdeztem Tőle, mit szeretne.. a válasza az volt „Valami Lordos számot” Mosolyogtam, és örültem hogy a szívemnek oly kedves zenekart ő is szívesen hallgatja! Koncerten még nem volt velünk, de készülünk rá. ..
Nekem a zenekar, a koncertek, több mint szórakozás. Nehéz ezt szavakkal elmondani, de megpróbálom. Minőségellenőrként dolgozom folyamatos műszakban, ezért elég sok a felelősség rajtam. Mellette ott a család ami szintén mindennapos kihívás. Egy egy koncert alkalmával, megszűnik körülöttem minden abban a másfél órában, csak a színpad, a zenekar van, és hihetetlen mennyi pozitív dolgot kapok, ami segít a következő héten újra mosolyogni, a hétköznapi dolgokat megkönnyíteni! Köszönöm Lordjaink!”
Szabolcs: „Fiatal srác koromban az unokabátyámékhoz jártam nyaralni, és az ő szobája tele volt Lord poszterekkel, természetesen kazettáról szólt a zene. Tehát a rajongás már régóta megvan, de akkor még nem jártam koncertekre. Katonaság, nősülés, gyerekek, rengeteg idő kimaradt. Aztán a gyerekek megnőttek már annyira, hogy jöhettek a koncertek..
Mit érzek a zenekar iránt? Mivel van egy őrült rajongó feleségem, van más választásom mint Szeretni a zenekart? De viccet gyorsan félretéve, a zenekar tagjai egytől egyig mind közvetlenek, a dalszövegek sokatmondók, a zene fantasztikus, igazi Ajándék amit kapunk Tőlük! (És ezt most nem úgy mondtam el, hogy Kata állt a hátam mögött sodrófával)”
Zita: „Legelőször 2007-ben Szombathelyen, a 35.Szülinapi koncerten voltam Pista bácsival. A buli után lementünk a karzatról a kis piros sátorhoz a „Butikhoz”, ahol megkaptam az első Lordos pólóm! Utána még kisebb szünetekkel ugyan, de jártunk koncertekre. De aztán egyszer csak elragadott minket a „Mókuskerék”, a zenekar iránti „Szenvedély” és a szeretetük. Igazából 2012 óta járunk napi rendszerességgel Lord Bulikba. A Lord tagjai és rajongói olyan mint egy Nagy Család! Nem csak a zenekar tagjaitól kapunk szeretetet és törődést, hanem a többi rajongótól is. Nagyon megérintettek a „Hangjegyek”, amit játszanak és ahogyan játsszák a számokat.
Emlékszem a Lord 45. Jubileumi nagy koncertre az arénában, amelyet mindegyikünk izgatottan várt. A koncert előtt pár nappal beszélgettünk és szóba került a zuhanykabin, hogy milyen poénos lenne ha Pistabá felállítaná az állósátrat és ott előbuliznánk az aréna előtt éjszaka. Meg is csináltuk a koncert előtti estén! De azért megijedtünk amikor éppen már pakoltuk össze, és látjuk, hogy jön felénk két marcona biztonsági őr, hogy bezárják a kapukat az aréna körül, de aztán csak néztek hogy mit művelünk mi ott…”
Pistabá: „Talán azzal kezdeném.hogy szombathelyi vagyok. Igaz van pár régi bakelit lemezem a Big City Light és a Szemedben a csillagok meg néhány kazettás magnókazetta, de 2007-től számítanám, hogy Lordos vagyok. Az a szeretet amit sugároznak a színpadról a rajongók felé leírhatatlan. A közönség kulturált, megtalálható minden korosztály, együtt éneklik a jobbnál jobb dalokat. Egy-egy koncerten rengeteg barátot ismerünk meg.
A kis Lordok ünneplik a papát, Pista bácsi 60.szülinapja…
A zenekar tagjainak szülinapi köszöntése mindig megható számomra. Aztán a 2017-es zalaegerszegi buli után május 1-én biciklizés közben egyszer csak egy hangos dudaszóra figyeltünk fel. Megállunk, oda pillantunk és meglátjuk Márkot ahogy integet az autóból kifelé nekünk. Kellemes élmény volt, hogy nem csak a koncert közben és után ismernek fel minket!! Misi a színpadról megtapsol minket, hogy még olyan messze is elmentünk. 1,5 éve már nem havi 1-2 alkalommal megyünk koncertekre, hanem heti 1-2 koncertre így Katáékkal. A 2013-as Siroki Motoros találkozón Horváth István a menedzser mikor meglátott minket, elkezdte vakarni a fejét és így szólt: „Ti nem vagytok normálisak..” erre a válaszunk: „Mert mi Lordosok vagyunk!”. „
A Sitkei Lord egység 2016-ban ….azért nagyon ott van …
Pisti: „Nem vagyok olyan régi motoros a Lordosok történetben mint a többiek, először 2014 decemberében Szombathelyen volt szerencsém hallani, látni és érezni a csapatot élőben. A dalok, a hangulat, a közösség nagyon megfogott és azóta amikor csak lehet Katáékkal ott vagyunk minden koncerten 150 kilométeren belül. Mit érzek a zenekar iránt? Egy fárasztó és unalmas munkával töltött hét után nagyon jól esik ott lenni egy koncerten és kiereszteni a gőzt, látni hogy a zenekar tagjai örülnek nekünk mikor meglátnak.”
Szóljon a Lord ÖRÖKKÉ!