Hiába van március közepe, olyan idő van mint télen, azaz pont nincs kedved kimozdulni sem otthonról, nemhogy koncertre menj. Mi is pont így voltunk Moncsimmal, de végül persze, úgy döntöttünk, hogy nem fogunk itthon punnyadni, arra ráérünk majd ha nyugdíjasok leszünk. De nem csak mi gondoltuk így, hanem jó sok ember, akik elmentek a paksi ESZI Sportcsarnokba a Depresszió, Moby Dick, Kárpátia, és a Lord koncertjére. Mi kifejezetten a Lordra mentünk este fél tízre, de így is korábban érkeztünk, volt még némi csúszás, mire felpakoltak zenészeink a színpadra. Jó kis színpad volt, alacsony de jó nagy. A kordon elég közel volt ismét, Misi elemében lehetett és ezt ki is használta (…hogy ezt miért írom, majd meglátod).
Tudtuk, hogy a rövid programra megyünk, hiszen ezeken a közös bulikon nem sokkal többet játszanak egy óránál, az viszont telis-tele van energiával. Persze jó a többi zenekar is, de egy Lord koncerten annyi pozitív élménnyel leszel gazdagabb, amit máshol nem tapasztalsz. Ugyan mond már melyik zenekar énekese tölti el a koncert nagy részét a közönség között? És mondjátok már meg melyik zenekar gitárosa futkározik, ugrál és rázza a fejét folyamatosan miközben hibátlanul játszik a hangszerén? Melyik dobos mosolyog szinte megállás nélkül a háttérben? A basszerről és a billentyűsről nem is beszélve… Hát igen… Ők Misi, Ati, Loui, Frenki és Márk azaz a Lord.
A Kárpátia utáni szünetben még csak két sorban álltunk elöl, de a buli kezdetére benépesült rendesen a Sportcsarnok, annak ellenére, hogy a Lord ismét az utolsó fellépő volt. Nem csak a Lordosok érkeztek, de visszajöttek a cigi és sörszünetről a rockerek. Nem mondom, hogy nem telt események nélkül a buli, mivel jó néhány ‘látogató’ már erősen illuminált állapotban volt. Ez okozott némi gondot… de megoldottuk 🙂 Hahahaaa…
Az átszerelés és a beállás végén elénekeltük Misivel a ‘Ha egyszer elmegyek majd mi marad utánam‘ refrénjét egy párszor, és máris készen álltunk a kezdésre.
A ‘Száz év‘, a ‘Kell az értelem‘ továbbra is a nyitány része, ezzel téve boldoggá a régi Lord rajongókat. Ezt követte a ‘Megváltás nélkül‘. Egy szusszanatnyi szünet, Misi beköszöntőjével, majd az új lemezről következett, kemény metálosan, ‘Az út szélén mindig égnek a gyertyák‘ hatalmas sikerrel.
Misi folyamatosan jött le a közönséghez, a színpad előtti dobogók (hangfalak?) szinte egy magasságban voltak a poronddal, ezért aztán nem is volt kérdés elérjük-e. A kérdés csupán az volt, hogy hányadik sorból…. de Misi megint bemutatott néhány szabályszerű mérlegállást egy lábon, így ez sem volt probléma, mint ahogy a közönség fölé hajolva énekelni sem. Kirááááály!
Na hát, hogy Ati is miket rohangált ma a színpadon! Még jó hogy gátak nem voltak felállítva mint az atlétikai VB-n, szerintem simán és csont nélkül vitte volna azokat is.
Volt közben némi esemény időnként nálunk, mikor elindult előre egy-egy illuminált rajongó, mit sem törődve azzal, hogy előttük is állnak emberek, de aztán megtorpantak és némi ‘rábeszélés’ után, megértették, hogy ez nem a metró mozgólépcsője, ahol nyomulhatsz előre ha sietsz. Az nem lett volna gond, ha valaki pacsizni szeretett volna Misivel és hátrébb áll, mert az soha nem jelent problémát egy Lord koncerten, de itt nem erről volt szó. Egyszóval némi szóváltás és lökdösődés után visszamentek inni. Ennyit erről… miközben a Lord csak tolta….
De a buli ment tovább, jött a ‘Képzeld el‘, a ‘Neked soha nem elég‘ és az egyik legnagyobb kedvencem ‘Az utca kövén‘. A ‘Vedd el‘ után pedig a ‘Hargita‘ szintén hatalmas ovációval, csakúgy mint a két számmal későbbi ‘Itthon vagy otthon‘.
Ezek után kifutottunk a világból, és máris elértünk a ‘Vándor‘-ig, ahol néhányan elgondolkodtak (jogosan) hogy a sör áztatta és a sörös dobozokkal teli padlóra letérdeljenek-e, de Ők nem Lordosok voltak, a többiek inkább a másnapi gatyamosást választották ez nem is kérdés.
Egy számot kaptunk ráadásnak miközben az óra már fél tizenkettő felé járt, a ‘Szállj szabadon‘-t ami a tavalyról is megszokott záró nóta. Nos igen…. ‘Virágdal’ nem volt, az tavaly sem volt a rövid program része, viszont Moncsival hiányoltuk az idei összebújós számot… a ‘Melletted vagyok’-ot, de ezt meg bepótoltuk hazafelé a kocsiban 🙂
Köszönjük a Lordjainknak, köszönjük a csapatnak, a szervezőknek és Paksnak, hogy atomi energiákkal töltődhettünk fel ezen a nem túl tavaszi estén. (Ami olyannyira nem volt tavaszi, hogy a másnapi Kaposvári koncert végén megajándékozott minket 10 centi hóval…) Rákendróóóóól!
A Lord legyen veletek!
Tracklista:
1. Száz év
2. Kell az értelem
3. Megváltás nélkül
4. Az út szélén mindig égnek a gyertyák
5. Képzeld el
6. Neked soha nem elég
7. Az utca kövén
8. Vedd el
9. Hargita
10. Tedd amit érzel
11. Itthon vagy otthon
12. Kifutok a világból
13. Vándor
Ráadás:
14. Szállj szabadon
Videók:
A koncerten készült videókat, ide kattintva a Youtube csatornámon találjátok.
Galéria:
