Napi Lordom: Lovászi Lord Klub

Lovászi Lord Klub

Klubvezetők: Jánosi Zsuzsanna és Jánosi Ferenc
Cím: 8876 Lovászi, Művelődési ház
Megalakulás éve: 1986

Összehozott a sors Jánosi Ferivel aki a feleségével a helyi ifjúsági klubot, majd később  lovászi Lord Klubot vezette a 80’-as években. Ennek nagyon megörültem és nem kellett sokat kérlelnem, hogy beszéljen a klubról, fogadjátok szeretettel a Lovászi Lord Klub történetét.

Mikor ismerted meg a Lord zenekart?  

Ha jól emlékszem 1982-83 körül. 1981-84 között egy igen eredményes és elismert ifjúsági klub működött Lovásziban. Ennek voltam a vezetője. A hírnév elsősorban az idesereglett fiataloknak köszönhető, akik középiskolások és egyetemisták voltak. Akkor hallottam először a Szombathelyen tanulóktól az ottani Lord együttesről.

Azért így írom, mert kevesen tudják, hogy működött egy másik Lord zenekar is, nagykanizsai székhellyel. Nekik női énekesük volt és ők is elég jó kihangosítással bírtak a technikusuk által. Bálokban zenéltek és kimondottan szerettek Lovásziban bulizni, mert itt mindig több százan jelentek meg a rendezvényeken. Köszönhetően a művelődési ház nagytermének, amely alkalmanként ötszáz főnél is több embert befogadott be.

Hogyan született meg a klub alapítás ötlete?

Egy fergeteges buli után! Felvetődött bennünk, mi lenne, ha a két zenekart egyszer itt össze lehetne hozni. Erre még éveket kellett várni. 1985. év végén érdeklődő levelet írtam a Lordnak Szombathelyre és választ januárban kaptam. A fiatalokkal beszélgettünk koncertek után, hogy jó volna valamilyen helyet keresni, ahol megbeszélhetnénk a könnyűzenei életet, mivel  időközben a régi klub sajnos megszűnt.

Találtunk is alkalmas helyet a falurész másik kultúrházában. Így határoztuk el feleségemmel, Zsuzsannával, hogy létrehozzuk a lovászi Lord Klubot. 35 fő volt a klublétszám. Igazolványokat készítettünk és egy Lenti városi koncert után 1986. május 31-én együtt ünnepeltük a zenekar első kislemezének megjelenését. Elmondhatatlan élmény volt.

Mesélnél a klubéletről?

Ezután posztereket, fényképeket, könyveket és kazettákat kaptunk a lordosoktól. Ezekkel díszítettük a klubunkat. Zenehallgatásokat, vetélkedőket, közös bulikon való részvételeket szerveztünk. Eközben folyamatosan leveleztünk az együttessel és kölcsönösen tájékozódtunk egymás dolgairól. Ők minden segítséget megadtak. 

Mi volt számotokra a legnagyobb tett, amivel segítettétek a Lord zenekart?

Mai szóhasználattal élve: menedzseltük kedvenceinket. A kívánságműsorokban (Győri Rádió, Magyar Rádió) zeneszámokat kértünk tőlük. Talán a Petőfin volt, amikor hosszasan sorolták a klub tagjainak a nevét, és felhangzott a Csakis a lényeg! Ez egy kis győzelem. Máskor a tagdíjakból befolyt pénzen levelezőlapot vettünk, vagy 100 darabot. Ezekkel tudtunk a Slágerlista-szavazásokban részt venni. Ha jól emlékszem, a Magyar Ifjúság című lapban volt erre lehetőség. Következett a siófoki Inter-Pop Fesztivál. Enyhe vigaszként megjelent a Holló és a róka című kislemez.

Sértődötten, lázadón, mint az akkori fiatalok többsége, nem tudtuk elfogadni a vidéki könnyűzenei bandák mellőzöttségét. Dunántúl, Pannónia, Nyugat-Magyarország lakossága és főleg ifjúsága akkor is más értékrendet hordozott. Ez abban is megmutatkozott, hogy a szombathelyi Lordnak volt a legnagyobb rajongótábora. Életre szóló élményt jelentett az első sitkei koncert 1986 szeptemberében, a kápolnánál. Viszonylag korán érkeztünk ide, így sokat beszélgettünk a zenészekkel. Felemelő érzés volt Balázs Fecóval és társaival találkozni. Sajnos az itt készült fényképek elvesztek (ellopták).

Emlékszem, az akkori koncerten áramfejlesztő aggregátorok szolgáltatták az energiát. Egyébként még ezen a nyáron, 1986-ban egy álom vált valóra. Találkozott a két Lord Lovásziban. Felejthetetlen! Aki ott volt, emlékszik még rá!

Mikor és hogyan lett vég a klubéletnek?

A Lord maga egy életérzés volt! Sok-sok vidéki és fővárosi koncert következett. Aztán teltek az évek, a fiatalok egy része megházasodott. Németországba, Olaszországba vagy éppen Ausztráliába került. A zenekar életében is nagy változások következtek. A klubunk tulajdonképpen nem szűnt meg. Átalakult. Az 1990-es évektől már párok, baráti társaságok vették át ezt a szerepet. Volt, aki néhány éves gyermekével jelent meg a koncerteken.

Tizen-, huszonévesen világot akartunk váltani. Tudtuk, nem sikerülhet. De legalább megpróbáltuk! Ma is meghatódom a koncerteken, amikor az ötvenes éveikben járó rajongók, volt klubosok letérdelnek és átéléssel éneklik a Vándor sorait.

És még egy utóirat. Amikor Vida Feri 2011 júliusában Lovásziban járt, a koncert után találkozott velünk, és hálás szívvel, nosztalgiával mondott köszönetet minden Lord klubosnak (és nemcsak lovásziaknak), akik segítették az együttes pályafutását.

Lovászi, 2020. december 27.

Jánosi Ferenc

További levelek és emléktárgyak a lovászi klubtól