Előzmények
Budapestre készültünk a Barba Negra Track-be, ahol még sosem voltunk annak ellenére, hogy minden nap ott megyek el hazafelé a munkából, és ilyenkor nyáridőtájt sokszor látom, hogy koncert van itt. Sikerült úgy elrendezni az autóban a gyermek állományt, hogy Franciskát is el tudtuk vinni magunkkal, így aztán már odafelé jó hangulatban hárman énekeltük a kocsiban a Lord dalokat. Kapunyitásra mentünk, nem csak azért hogy ott lehessünk az első sorban, hanem hogy megnézhessük a Pair’O Dice-t is újra. Vivien nagy rajongójuk, aminek nagyon örülök, hiszen a rock zenénél nem igazán van jobb, ami egy gyerek mentális fejlődését jobb irányba tereli 🙂
Hamar megérkeztünk (hazai pálya előnye) körbenéztünk, nem voltunk sokan….. ismerkedtünk és beszélgettünk rajongó társainkkal. A Butik is már nyitva volt egy szép nagy területen, nem a megszokott Lord sátorban. Szokodi Zoliék hétkor kezdtek, beállásuk nekik sem volt, de a Lordnak sem, a színpad készen állt a rockandroll-ra! Hmmmm…. vajon mikor érkezhettek a fiúk??? Aztán a Pair’O Dice intrója után, nyomtak egy jó rockzenét a Lord előzenekaraként. (Róluk is hamarosan olvashatsz).
Közben megcsodáltam és le is fotóztam nektek Márk Hammondját, amit ritkán láthatsz a színpadon, nem csoda hisz monumentális darab, gyönyörű hangszer, alig vártam hogy hallhassam (Köszönjük Márk, hogy elhoztad, és köszönjük roadok, hogy felvittétek a színpadra….uhhh)
Furcsa volt, hogy az eddig megszokottaktól szemben, a Lord kezdése előtt szinte alig-alig bukkantak fel zenészeink (talán Frenkit láttam, meg Louit a háttérben néha). A színpad hatalmas, a kordon jó messze ismét, ezért aztán családias hangulatról ma nem fogok beszámolni nektek. Már-már az az érzésünk volt Moncsimmal, hogy valaki hiányzik és ezért várunk. De aztán elindult az intró és megkezdődött az, amire egész héten vártunk, hogy élőben láthassuk, hallhassuk a Lordjainkat!
A koncert
Amint meghallottuk a „Tépett álmok”-at beindultunk rendesen, mint a zabolázatlan vadlovak, szinte végig ugráltuk az egész koncertet, a Pair’O Dice amúgy is bemelegített minket rendesen. Noémi akivel most ismerkedtünk meg, mellettünk volt és a második számnál azt mondta, hogy Katáékat hiányolja… de Moncsim megnyugtatta, hogy akkor bulizzon most velünk, így már meg is volt a tomboló szakasz Franciskával mellettünk, mögöttünk meg a veszprémi egységgel. Koncert közben többször előfordult, hogy erős mozgolódás volt mögöttünk, és jöttek körénk a vad rajongók, csak annyit hallottam hogy „Jöjjünk ide a kemény maghoz”, ettől még inkább beindulva ugráltunk, tomboltunk. Volt is mire, hiszen a Lordjaink eszméletlen tempóban tolják a zenét, egyik szám a másikat követte megállás nélkül.
Amikor bejöttünk a track-be döntenünk kellett, hogy zászlót lengetünk-e, vagy tombolunk (a kettő együtt sajna nem megy) és jól döntöttünk! Többszörösen, hiszen észrevettem egy fiatal párt mögöttünk, akik zászlóval érkeztek, és végig lengették, de jó volt látni Őket!
A koncert közben üdvözöltük egymást Molnár Csabival és Barabás Fecóval, nagyon megörültünk nekik, két igazi „történelmi” Lordos és itt vannak még mindig, és újra és újra a Lord koncerteken! Mindezalatt szólt a Hammond orgona, a Gibson Les Paul gitár, az Ernie Ball Music Man Stringray basszgitár, a Gretsch Catalina Maple dobok Sabian cintányérokkal, hogy ne csak a zenészek neveit írjam le minden alkalommal nektek (további műszaki paramétereket a lányok miatt nem részleteznék, bár tudom nagyon kíváncsiak ezekre is…. ugyeeee csajok???).
A Virágdalt olyan hatalmas vastaps követte, hogy szinte alig tudtak Lordjaink belekezdeni a következő nótába. Na igen virágdal… volt egy érzésünk, hogy rózsa nélkül nem mehetünk, ezért még itthon az indulás előtt fél órával elkezdtem becserkészni a szomszédokat rózsa ügyben, de sikertelenül. Aztán ugrás a kocsiba a virágboltokat végigjárni Tárnokon, de az egyik zárva volt, a másikban meg valami rózsaszínű rózsák voltak rövid szárral. És ugye…. most már ezt is tudom. Rövid szárú rózsát ne vigyél olyan Lord koncertre ahol messze van a kordon, mert szegény Misi nem fogja elérni. De mérnök ember már előre tervez, átgondolok minden részletet és apróságot, ezért ki is fordultam a virágboltból. Otthon szóltam Moncsimnak és Franciskának, hogy az úton majd megállunk valahol megfelelő hosszú szárú rózsát venni 🙂
A koncert nekünk tombolós hangulatban folytatódott tovább a „Vándor”-ig, majd jött a vastaps, a „Vissza-vissza”, Misi: „Nem is húzom tovább az időt…” és a ráadás, ami a „Miért jó ami nem jó” volt, azaz… csak lett volna. Nem sokáig tartott, mivel hirtelen úgy ahogy volt,komplett elment az áram, és „Síri csönd az éjjel” lett volna…. haaaaa…..ha a közönség torka szakadtából nem folytatta volna a számot! Misi táncolt, Erő léggitározott nekünk, a hangulat óriási volt! Miután mi is befejeztük az éneklést, a rövid zenei kényszerszünet után, megkaptuk a számot még egyszer, így volt ma két és fél ráadás (!)
Felejthetetlen és örök élmény volt azt hiszem mindenkinek aki itt volt, és amire a „Szállj szabadon” tette fel a pontot a koncert lezárásaként.
A buli után még sokáig beszélgettünk, majd teljesen kimerülve indultunk haza. A kocsiban mindenki olyan éhes volt, hogy bementünk a McDonalds-ba, de mivel 11:05-re értünk oda, már csak vacsorázó embereket nézegethettünk a zárt üvegajtók mögött. Sebaj, irány a McDrive, de ott is beszívtuk, mert itt meg nem csak autósok voltak, hanem a zárás miatt mindenki aki nem tudott már bemenni, így aztán vagy fél órát vártunk a sorunkra. Sebaj, lehúzott ablakkal és finom technikai-hangosítással addig is a Lord zenéjével szórakoztattunk mindenkit…
Köszönjük a mai élményt nektek: Misi, Erő, Márk, Frenki, Loui, -hi- és a roadok!
