Tatabányai Lord Klub
Klub neve: Országos Lord Levelező Klub – Tatabánya
Klubvezetők: Seres Évi és Cserteg István
Cím: Lord rajongó és levelezőklub – FAN CLUB: H-2088 Tatabánya Pf.1298, később 2600 Tatabánya, pf. 1296 (de már nehogy irjatok ide!…sbs 🙂 )
Megalakulás éve: 1986
A Tatabányai Lord klub volt a legnagyobb szerveződés, még ha taglétszámban nem is, de tevékenységében mindenképpen. Itt kezdett el működni az Országos Lord Levelező és Rajongó Klub, a tatabányai Közművelődés Házában. A klub összejövetelei minden hónap első szombatján voltak. Több esetben látták vendégül a zenekar tagjait, illetve Vida Ferin keresztül állandó kapcsolatot tartottak fenn, hogy ellássák információkkal a többi klubot és persze ezen keresztül a rajongókat. 1986-ban újságcikk is jelenik meg róluk a „Lordok Háza” címmel a Dolgozók lapjában.
Molnár Éva így ír róluk a könyvében:
„1986-ben a zenekar rajongói közül néhányan fellelkesedtek és gondoltak egy nagyot. Miért csak a koncerteken találkozzanak? Levelezzünk! Megalakult az országos Lord levelező klub. Nem ám Szombathelyen, mint sokan számítanák, hanem Tatabányán. Megindult az információáramlás. Az ország minden pontjáról érkeztek tucatszám, ezerszám, ládaszám a levelek. Felvilágosítást kérnek: mikor, hol lesz a legközelebbi koncert, közönségtalálkozó, új lemez; vagy hány éves, mi a kedvenc étele, időtöltése Ferinek, Attilának, Misinek… stb. ..stb… A levelekre pedig fáradhatatlanul válaszol Seres Évi és Cserteg István.”
A legkomolyabb Lord tagsági igazolványa a tatabányai Lord Klubnak volt. – Rácz Attila igazolványa.
Részletek Cserteg István emlékeiből:
„Tatabányán működött az összefogó szervezet, a Lord Országos Levelező Klubja. Megszerettünk egy vidéki zenekart a zenéivel, a dalszövegeivel, hibáival és erényeivel. Valamennyi klub dolgozott azért, hogy a szombathelyi csapatnak saját újságja, képregénye, ereklyekínálata és balatoni tábora legyen. Soprontól Budapestig, Makótól Sávolyig sok ezer fiatal közreműködött a Lord együttes körüli szellemi nyüzsgésben. Klubdélutánok, közösségek és vele versek, cikkek, vidám kis játékfilmek is születtek. A balatonvilágosi Lord táborok csodás hangulatúak voltak. Egy korosztály szocializálódott az alkotás, a teremtés mellett. Aztán jöttek mentek a lemezek, a videoklipek, és Bécsig kísértük üvöltő dervisként a Lord zenekart: Cserteg István”
Forrás: szegedilordklub.mindenkilapja.hu
Múltidézés 2017-ben Cserteg Istvánnal
2017-ben felkerestem Istvánt, hogy ennyi év elteltével, hogyan emlékszik vissza a régi Lordos időkre.
Sbs: Elmondanád, hogy pontosan mi volt a megalakulásotok rövid története?
István: A Lord együttest talán Varga Vilmos hozta zenei közelségbe. Bizonyosan volt Tatabányán szabadtéri koncertjük, és a csapat nagyon szimpatikus volt, hiszen vidékről kitörni mindenkor nagy feladat volt. Ezt méltányoltuk az együttesben. Igen jó dalszövegek és jó kapcsolat a közönséggel: ez alapozta meg a klub létrehozását. Aztán persze az is, hogy az egyre másra alakuló Lord klubokat is kezdtük összefogni. Seres Évivel közösen vittük az ügyet: Kárpát-medencében kapcsolattartás, nyaranta Lellén Lord tábor, Lord újság és ezer más dolog született.
A tatabányai Lord klub által szerkesztett kiadványok 1989 és 1991 között
Sbs: Pontosan hol volt a „Lord Klubok központjának” főhadiszállása ahol találkoztatok?
István: Tatabányán a Közművelődés Háza és korábban a Bokányi Dezső Szabadidő Központ volt az otthonunk. A tatabányai rajongókkal rendszeresen itt találkoztunk, az országos partnerekkel már ritkábban, de egyes különleges koncerteken, nyári táborokban minden alkalommal izgalmas találkozások voltak. A bécsi Lord koncertre több busszal is utaztunk, amely nagy buli és kaland is volt!
1989 május 20. a bécsi koncert előtt, a Lord a rajongók gyűrűjében
Sbs: Hány aktív tagra emlékszel?
István: A levelező klub létszámát elfeledte a történelem. (hát igen… 31 év telt el azóta….) Hét Kárpát-medencében működő Lord klub bizonyosan volt. A levelező hálózat pedig minden magyar lakta területet érintett Székelyföldtől Felvidékig. Akkoriban a levelezés is papíron zajlott: posta, boríték, bélyeg.
Az OLLK levele a ’90-es évekből, amelyet minden klubtag megkapott… postával!!!
Sbs: Elmondanád, mik voltak ezeken a klubrendezvényeken?
István: Filmvetítés, képek csereberéje, tábor programjának tervezése, újság szerkesztése, élménybeszámolók. Ezek voltak az alapok. De terveztünk Lord ereklyéket: Kendőt, pólót egyebet. A klubba mindenki hozhatott anyagot. Akkoriban a VHS rendszerű videók voltak általánosak, így egyszerű volt filmanyaghoz jutni. Ráadásul a Tatabányai TV rokonszenvezett a zenekarral és többször készítettek koncertfelvételt, sőt videoklipet is a Lorddal, a Lordnak.
Sbs: Kivel álltatok kapcsolatban a zenekarral, ki volt a kapocs akitől a hiteles információkat kaptátok?
István: Közvetlenül Vida Feri volt a Levelező klub mentora, de minden zenekari taggal nagyon jó viszonyt ápoltunk. A szeretet áthatotta az egész Lord imázst, és ezt magunk is tápláltuk a levelezésen és a személyes kapcsolatokon keresztül.
Sbs: Ha így visszagondolsz, mi volt számotokra a legnagyobb tett, amivel segítettétek a Lord zenekart?
István: Azt gondolom, hogy a közösség és összetartozás érzete elsődleges volt. A gyerekeknek szükségük volt a zenekarra, a dalokra. A család – amely összetart. Aztán feltétlenül nagy jelentőségű volt az alkotás megjelenése a klubhálózatban: újság, információ közvetítése, tábor, egyedi ereklyék, egyedi találkozások. Molnár Éva: Lord című könyvében rendkívül sokat segített a klubhálózat. Egy generáció vállára vette a zenekart, a zenekar pedig igyekezett szolgálni a zenéjével.
„… közösség és összetartozás érzete elsődleges volt …”
Sbs: Mikor és miért szűnt meg a klub?
István: A Ragadozók című lemez megjelenése után jelentettem be, hogy lemondunk. A tehetséggondozás területén vártak rám újabb kihívások. Egy zenekar helyett több száz zenekarnak tudtam esélyt adni új munkámmal a Peron Music Alapítványnál. Nekem személy szerint új kihívást jelentett a zenei tehetséggondozásban való aktív szerepvállalás. A Peron Music Alapítvány és a Peron Music Tehetségkutató megalapításával valóban a tehetséges fiataloknak segíthettem. Lemondásommal csupán egy korszak fejeződött be, és folyamatosan újabb utakat jár a Lord. Ma is szeretem őket. Zenéjük az idő haladtával klasszikussá nemesedett, szövegeik aktuálisabbak, mit valaha.
Sbs: Nagyon köszönöm István hogy felelevenítetted a múltat nekünk, mostani Lordosoknak, és persze az akkori rajongók is szívesen emlékeznek most a soraidat olvasva. A tatabányai klub megszűnésével a levelező Klub átkerült a budapesti klubhoz, és még jó ideig Csízi Mónika és Mező Feri vitte tovább.
Minden Lord klub egy „kis” csoda volt önmagában, de nem vitás, hogy a Tatabányai mindegyiken felülemelkedett és a Lord Legenda fontos része. Hiszen a Lord már rég túlmutat a megszokott értelemben vett zenekaron, a Lord ennél sokkal több ma már: egy igazi Magyar élő Rock Legenda, amelynek részei a zenészek, a rajongók, a klubok, a dalok, a szövegek, a zenekart körülölelő emberek, a menedzserek, a roadok és mindenki…
Szóljon, és szólni is fog a Lord Örökké!
Fotók: www.lordinfo.hu, Mező Feri és Pohl Misi gyűjteményéből
>>> Vissza a Lord klubok oldalára <<<